Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

f

AZfERDÉLYI MAGYARSÁG KULTURÁLIS ÉLETÉNEK KERESZTMETSZETE

Mióta a Groza-kormdny intézi Románia sorsát, az erdélyi magyarság is nyugodtabban fordul a jövő felé. Megindult a demokrácia felé vezető úton megbékélve és egyetértésben sorstársával: a román néppel. A politikailag viszonylag nyugodt légkör, amelynek megteremtésében nagy szerepet játszott a Magyar Népi Szövetség, lehetővé tette, hogy most már fokozott figyelemmel forduljon a magyarság a kulturális feladatok felé is. A román állami élet vezetőinek megértése és támogatása segítségével megindult a magyarság kultúr-hálózatának kiépítése. Szervezete mintául szolgálhat bármely kisebbségi, illetve nemzetiségi kultíírautonómiának. Legfontosabb részét az iskolaügy képezi.

Az alsófokú népoktatás már a délerdélyi szórvány vidékeken is kielégítőnek mondható, nem is szólva a magyar többségű területekről, hol a felekezeti iskolák mellett magyar tannyelvű állami iskolák is nyíltak. Kielégítő képet mutat a középfokú oktatás is. Úgyszólván minden erdélyi városban van magyar középiskola — helyenként 3-4 is — sőt Kolozsvári mintegy tíz intézet várja az ifjúságot. A felsőfokú oktatás szolgálatában ez idő szerint 3 intézet áll: a kolozsvári Bátyai Tudományegyetem, a Mezőgazdasági Főiskola és a Zene és Színművészeti Főiskola. Mindhárom intézet jó hírnévnek örvend. Ismertebb előadói: Benedek Marcell, Kós Károly, Gunda Béla, Jordáky Lajos, Gaál Gábor, Bíró Vencel, Miskolciig Dezső, Mátyás Mátyás, Moíter Károly, Zolnay Béla.

Az elmúlt három esztendő alatt virágzásnak indult a sajtó élete is. Mintegy húsz napilap jelenik meg Erdélyszerte. Legnagyobb részük a Magyar Népi Szövetség lapja. Ezeken kívül csak a Szociáldemokrata és Kommunista Párt jelentet meg néhány lapot. Legelterjedtebb a Balogh Edgár szerkesztésében megjelenő kolozsvári “Világosság,,. Ismertebbek: az “Erdély,, (megjelenik Kolozsvárt Raffay Sándor szerkesztésében, a Szociáldemokrata Párt kiadása) és az “Igazság,, (megjelenik Kolozsvárt Nagy István szerkesztésében, a Kommunista Párt kiadása).

A napilapok nagy számával szemben folyóirat alig van. Erdély történelmi mullu folyóiratai: az ..Erdélyi Helikon“, a „Korunk“ és a „Pásztortűz“ nem jelennek meg többé. Szépirodalom mérsékelt mennyiségben csak a Romániai Magyar írók Szövetségének lapjában, az ,,Utunk“-ban található. Ezt Gaál Gábor szerkeszti. Kacsó Sándor „Falvak Népe“ című lapját kell még megemlíteni. A falu kérdéseivel foglalkozó, egyszerű embereknek készült folyóirat. Magyar nyelven jelenik meg az erdélyi zsidóság hivatalos lapja, az „Egység,, is.

Súlyos anyagi és szellemi nehézségek korlátozzák és akadályozzák a könyvkiadás egészséges kialakulását is. Jelentősebb kiadók: a Józsa Béla Athenaeum, a Móricz Zsigmond Kollégium, a Bolyai könyvkiadó. Mind a három tőkeszegény és egyre nehezebben tud feladatának eleget tenni. Az új könyvtermelés legértékesebb kötetei: Benedek Marcell: „Az irodalmi műveltség kézikönyve“, Jékely Zoltán: ,,A halászok és a halál“, Karácsony Benő: „A megnyugvás ösvényein“, Kisbán Miklós: „A bűvös éjtszaka“.

Az erdélyi színjátszás dicsőséges múltját hivatott folytatni az államsegéllyel működő kolozsvári Állami Magyar Színház és a kultúrközpontokban játszó 5 magánszínház. Sajnos, be kell vallanunk, hogy működésük sok tekintetben kifogásolható és nem mindig válik a magyar kultúra dicséretére. A sokkal nyomasztóbb anyagi és politikai légkörben működő egykori Kemény-Kádár féle Thália-színház teljesítményét meg sem közelítik. Erre a teljes és tökéletes színházi csődre magyarázat van sokféle, de kiút nem mutatkozik. Legsúlyosabb hiba, hogy nincs élvonalbeli színész, rendező, megfelelő utánpótlás sem mutatkozik. Műsoruk túlnyo279