Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

csókolnod Ferenc Józsefnek, hogy kid ed óz és a végén kénytelen leszel németül érteni. Az legalább világnyelv.

— Miért mondod azt, hogy „legalább“’

— Azért mert nekem meg magyarul kellett megtanulnom,, vagy akartam, vagy se. Hát mi szükségem lesz nekem, mire megöregszem, magyar nyelvre, mondd?

Roppant sértődött ábrázatot vághattam, hangosan felkacagott a láttára.

— Ide figyelj, kölyök. Ez az öreg Ferenc József nem húzhatja sokáig. Máris azt rebesgetik róla a rossz nyelvek, réges-régen meghalt, csak nem merik neki megmondani. A monarchia pedig az ő halála után darabokra hull, Erdély mindenestül Romániához kerül, de ha az egész nem is, Fogaras mindenesetre, s azt szeretném tudni, mire lesz jó nekem attól fogvást, hogy ilyen jól beszélek magyarul.

Valami nagy keserűség sütött a szavából, inkább éreztem, mint értettem, haragudni mindenesetre elfelejtettem rá emiatt a keserűség miatt.

— Sokat szenvedtél az idén, kölyök, figyeltelek. Megbünhődted a múltat s jövendőt meggondolatlanságod miatt,, hogy otthagytad az áldott jó tepertő és kolbász klasszikus hazáját és idecsámborodtál, ahol senki sem érti egyetlen vakkantásodat sem. Kínlódsz, küzködsz, hogy el ne felejtsd a pogány szavakat: der Lauf, der Aufsatz mit dem Korn, der Kasten mit dem Zubringer és a legvégén die Putzrequisiten, úgy-e bár a nyavalya majd kitör, míg bemagolod s a végén sem tudod, melyik hogy hangzik magyarul, nemde?

Csendesen bólintottam. Ő nekihevülve folytatta:

— Szakasztott így volLam én a gimnáziumban, tudod-e? A nyavalya majd kitört, míg megtanultam magyarul: „Törtet törttel úgy osztunk, hogy az osztandó számlálóját és nevezőjét megszorozzuk az osztó reciprok értékével.“ Aztán tudtam jelesre mindent, de ma sem tudom, hogy kell ezL a szabályt románul mondani.

Felnevetett nyersen, hangosan.

— Elszavalom neked, ha kívánod, a Toldi négy első énekét szóról-szóra még ma is és alig ismerem a román költészetet. Csevegek románul, de csak mindennapi kifejezésekkel, amelyek otthon, gyerekkoromban rámragadtak. Jogi dolgokról tárgyalni csak magyarul vagyok képes igazán, általános műveltségem szókincse is magyar: folyékonyan, szépen kizárólag csak magyarul tudok társalogni, előadni, fogalmazni is. 0, ha sejtelemmel bírnál róla, kölyök, mennyire gyűlölöm e miatt a magyar nyelvet, hogy utálom a magyarokat, még téged is utállak, kölyök, pedig te szeretsz engem és amúgy is jó kis fiú vagy, nem érdemied tőlem. Mégis, mégis...

Végigvágta magát a kereveten, betemette fejét a diványpárnákba, patakzott a szeméből a könny és üvöltözött, mint egy eszeveszett:

272