Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-05-01 / 5. szám

— Kutyák, kutyák, elrabol látok lő lem az anyanyelve­met !,.. Dermedten bámultam rá, új és rémítő volt számomra az egész jelenet. Hiszen Debrecenben csak magyarok laktak s nekem hasonló panaszokról addig fogalmam sem voll, nem is nagyon lehetett. Látni se igen láttam addig románo­kat, nem hogy a szenvedéseikről tudtam volna. Még inkább nehezteltem-formán rájuk, mert igen bemárlotta őket ná­lam Rákosi Viktor „Az elnémult harangokéban. De ez a neheztelésem is csak mondvacsinált volt, egyrészt az él­ményalapja hiányzott, másrészt Rákosi Viktor zsenije sem hatott reám túlrobusztusan és felettébb meggyőzően. II. Később felokosítottak, hogy történelmi jogon mienk Er­dély, no meg kultúrfölényünk jogán is a mienk. Sajnos, a kontinuitás elméletét sohasem tartottam elég meggyőző­nek, de kultúrfölényünket valószínűnek találtam. A regát­­beli románok sokkal tovább éltek török hódoltság állapo­tában nálunknál, a kultúra hosszabb utat volt kénytelen megtenni hozzájnkig és jóval későbbi időben. Életmódjuk primitívebb a mienknél fent a hegyek között, a Kárpátokon túl meg pláne. Az analfabéták arányszáma jóval magasabb náluk mint nálunk. Mikor az impériumot az első világ­háború után átvették Erdélyben, meglehetős nehézkesen és elég tökéletlenül ment a berendezkedés, stb., stb. Elhittem a kultúrfölényt s mintha fátyolfüggöny ereszkedett volna ettől a hiedelemtől közém és a románok közé, soha többet nem találkozhattam későbben velők. Éppen e miatt kezd­tem sejteni, hogy aligha hazugság nélkül való az egész fel­tevés. Ilyen hermetice elzáró erejük csak hazugságoknak lehet. Nehogy valaki kétségbe vonhassa e kijelentésem teljes komoly voltát, sietek ideírni, hogy tudományos és gyakor­lati megfigyelésem szerint egyaránt: ember és ember talál­kozásának előfeltétele az erosz, egyiknek a másik felé köl­csönösen áradó vágya. Jugoszlávokkal, csehekkel azért talál­koztam többször is, mert vágytam velük találkozni, romá­nokkal azért nem, mert vélt kullúrfölényem miatt nem voll értelme, hogy találkozzam velők, ezért nemisóhajtoztam soha ilyen találkozóra. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy jóideje már hazugságnak orrontottam e hermetikusan elzáró, vágyakozást sorvasztó feltevést. Érdekes következményei lettek ébredező, majd egyre jobban megbizonyosodó gyanúmnak. Először is _ minden ta­nítványom, aki elhitte azt a tanításomat, hogy a Dunavölgye egységes folklórú terület lévén, a lélek közlekedő-edénv­­törvénye alapján a szellemi élet egésze szerint is egységes, tehát nekünk meg kell ismernünk és meg is kell szeretnünk egymást, itt lakó népeknek, nem északi vagy déli szlávul 273

Next

/
Thumbnails
Contents