Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
neveken ismeretes, általában Drágos-nak nevezik, aki mármarosi vajdavolt s egy bölény nyomán jutott el a Moldva folyó partjaira. Megtetszett neki a vidék, azért mind családostúl ideköltözött, népe számára pedig magyar lányokat szerzett feleségül. Drágos helyett a román mondákban is emlegetnek testvéreket is, legérdekesebb azonban, mikor Román és Vlahota a testvérek neve. Mindkettő a román nép nevéből alakított személynév, egyik saját nevük, másik idegenek körében járatos. Hunor neve a mi mondánkban a hunn népnévből származik, de a magyar nép idegeneknél használatos (hungarus, ungur, stb.) alakjával is összefügg. De nemcsalt a románoknál él ez a monda, hanem a szláv népeknél is. A cseh és a lengyel nép a monda szerint szintén testvérpártól származik, kiknek neve Cseh és Leh. A keleteurópai népek népművészete látszólag nagyon különbözik egymástól, de ha jól megnézzük, csak dialektikus különbség van köztük, hasonló ahhoz, melyet egyes vidékek magyar beszédjében is észlelhetünk. A különböző eredetű — szláv, latin és uralaltáji — népek kultúrája olyan erősen keveredett Keletemópáiban, hogy csak gondos vizsgálódás után lehet szétválogatni őket. ^linket magyarokat elsősorban az uralaltáji elemek érdekelnek és talán szomszédaink sem veszik zokon tőlünk, ha ezeket keressük, hiszen mi ehhez értünk inkább. Mi a rokonainkat keressük ezeken a nyomokon és szomszédainkban kénytelenek vagyunk atyánkfiaira ismerni. A zenei összehasonlítások terén Bartók Bélának köszönhetünk a legtöbbet, de tudományos munkájánál is nagyobb jelentőségű művészi ihletének útmutatása, melynek nyomán a legősibb román népzenei formák, a kolinda dallamok rokonságát keresve, a magyarság legközelebbi nyelvrokonaihoz, a vogulokhoz és osztyákokhoz juthatunk. A kolindák élénk, folyton változó ritmusa ragadta meg legerősebben Bartók lelkét. A magyar népzenében kivételes, ritka jelenség ez a ritmus. Bartókot tehát sokáig méltán érhette az a vád, hogy nem magyar a muzsikája. A vogulok dallamai bizonyítják most be, hogy a magyar zenének is ősi formája ez a ritmus és Bartóknak mégis csak igaza volt, mikor támadóival szemben magyar voltát hangoztatta. A román kolindák verseinek összefüggéseit a fimiugor, illetve északázsiai mithológiával másutt bőven ismertettem (..A Nap Lakodalma" című román balladagyűjteményben), azért itt is csak röviden utalok rár. hogy a megszemélyesített Nap és Szél, meg azok húgai a főszereplőik, a Hollóval, mely birokra kel a Széllel, a vitézzel, aki a Fagyot hívja ki diadalra, stb. A románok szertartásos halottbúcsúztató énekei között, melyek túlvilági útján igazítják el a halottat, megtaláljuk a párját vogul rokonaink híres medveénekeinek is. A vogulok Isten földrekívánkozó és ezért elátkozott lányának tartották a medvét. Emberként meggyászolták s torát is megülték, ha sikerült elejteniük. A medvetoron éppenúgy ittak, mulattak, táncoltak, duhajkodtak a vogulok, mint a régi magyarok és románoík a halotti toron: mindez a búcsúzó halott mulattatására szolgált. A magyar népzene legősibbnek ismert formája a szabad, ritmustalan, olasz szóval partando rubalo ének, hosszan elnyújtott hangokkal. Ez az éneklésmód mindegyik szomszédunknál kedvelt, csak nyugatra a németeknél ismeretlen. Szabadrilmusú dallamaink rendszerint más 267
