Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
ma is ezeket szereti, szíve szerint ma is ezeket danolja, magyar népdalt csak kötelességből vagy még úgy sem vesz az ajkára. Most már vád nélkül is elmondhatjuk ezt, mert nem kötelező többé, amit ők akarnak és tesznek. És el kell mondanunk, mert mi meg nem ezt akarjuk és szeretnénk, ha efelől senki sem maradna kétségben. Igen: minden egészséges, épkézláb embernek szüksége van hibátlan, szép anyanyelvére, hogy meg tudja érteni és meg tudja érezni embertársai lelkének minden rezdülését és jelét tudja adni annak, ami az ő lelkében rügyezik, vagy dúl. Ezért törvény Keleteurópában, hogy nagy költők csak paraszt, vagy legalább is falusi családból származhatnak. Ha nem onnan származtak, s gyermekkoruk hiányos maradt e tekintetben, rendkívüli módon kellett pótolniok ezt a hiányt. Az előkelő családból származó nagy orosz írók később teremtik meg kapcsolatukat a néppel, felnőtt korukban. Puskin cigányokkal kóborol együtt, Tolsztoj életközösséget vállal jobbágyaival s ha egy kicsit későn kapja vissza anyanyelvét, ez meg is látszik nehézkes stílusán. Mennyivel könnyebben ír Dosztojevszkij, akinek származása sem előkelő s a népi hatást is mindjárt pályája elején megkapja a szibériai rabságban („Emlékiratok a halottak házából“). A románoknál mindmáig utólérhetetlen a parasztcsaládból származó Creanga stílusa és a külvárosok életerős nyelvén megszólaló Caragiale-é. A nyelvtudósok eddig csali szőkébb körben a Balkán félszigeten keresték a keleteurópai nyelvek rokon vonásait. A „balkán-filológia“ igen sok érdekes rokon vonását tárta fel az albán, szerb, bolgár és román nyelvnek. Minket magyarokat figyelmen kívül hagyott mindeddig, pedig a mi nyelvünk is tele van rokon, keleteurópai vonásokkal. Hogy csak néhányat említsünk közülük: 1. a tartani igével fejezik ki a haladás irányát: hova tartasz? balra tartsl A románoknál például: line dreapla. 2. a ház szóból képezett igével fejezik ki a családalapítást: megházasodik, románul: se casatoreste. 3. a tizen felüli számneveket is sok helyen úgy fejezik ki, mint mi: tiz-en-cgg, tiz-en-kettő, stb., románul: un-spre-zece, doi-spre-zece, stb. 4. régen mi sem úgy mondtuk, hogy süt a nap, hanem, hogy ver, mint a románok: bate soarele. De ma is azt mondjuk: verőfénijes szép nap, Ady Endre pedig „napverte bús magyar nyarak“-at emleget. De ne szaporítsuk a példákat. A keleteurópai parasztság nyelvének közös kincsei a legértékesebb elemei, mert ezek mind képes kifejezések, színessé, hangulatossá teszik az életet és megindítják a fantázia, a képzelőerő működését, ez pedig a tudományok haladásának is nélkülözhetetlen feltétele. A népek rendszerint úgy lépnek a történelem színpadára, hogy valaki közülük elkezdi feljegyezni a fontosabb eseményeket, onnantól kezdve, amióta emlékszik rájuk vagy hírüket hallotta. így azután majd minden krónika a nép származásáról szóló mondával kezdődik. A magyarság eredetének mondáit Arany János dolgozta fel „Rege a csodaszarvasról“ c. költeményében. Hunor és Magyar, a két testvér vadászkalandja ez, mely házassággal és új haza alapításával végződik. Az üldözött szarvas eltűnik s helyette jövendőbelijüket találják meg a legények, idegen nép leányait veszik el s így veszi kezdetét egy új nép története új hazájában. A románok ugyanezzel a mondával magyarázták a Moldvai fejedelemség megalapítását. Mondáik hőse különböző 266
