Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
MŰVÉSZET ZENE Bartók Béla 66-ik születésnapját kellett volna > ünnepelje a magyarság Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén. Még nemrégen azt hittük, ebben az évben már körünkben tudhatjuk a mestert. A halál azonban máskép határozott: ünneplés helyett csak kegyeletes megemlékezéssel hódolhattunk Bartók Béla szellemének. Ferencsik János szuggesztív, lendületes és preciz mozdulataira életrekelt a „Táncszvít“ a Fővárosi Zenekar matinéján. Utána egy sokkal kevésbbé időszerű és meggyőző alkotást hallottunk: Strauss Richard unalmas, széleső „Don Quijote“ szimfonikus költeményét. A Zeneművészek Szabad Szervezetében Engel Iván, Rodnai-Rothfeld Gábor és Réngi Albert Bartók „Mikrokosmos“-ából és hegedűduóiból adott elő néhányat. Ugyanezen a hangversenyen Tátrai Vilmos, Iványi József és Bak tag Mihály bemutatta Sugár Rezső vonóstrióra írott ,.Szerenád“-ját. Sugár újabb műveiben igen egyszerű és közérthető eszközökkel fejezi ki tartalmas mondanivalóját. Az igen tehetséges fiatal szerző alkotása: a magyar kamarazeneirodalom jelentős gyarapodása. Kadosa Pál, a fiatal nemzedék egyik legkitűnőbb komponistája önálló hangverseny műsorral szerepelt a Magyar Rádióban. Hegedű-zongora partitáját Romascano Stefan ós maga Kadosa szólaltatta meg. Két zongoradarab után következett a műsor fénypontja: a kétzongorás szonáta bemutató előadása. Ez a mű az új zene legjavából való. Gazdagon burjánzó tematika, ötletes és mindig logikus forma-struktúra, nemeshangú egyéni líra, színdús fantázia: ezek főbb értékei. A nehézségek fölött pompásan uralkodó, világos tolmácsolásért a szerzőt és Szabó Mártát komob' elismerés illeti. Jeanne Marie Darré zenekari zongoraestjén nemcsak csillogó virtuózt, de igaz, ízléses muzsikust ünnepelt a közönség. Saint-Saens zongoraversenyében különösképpen lenyűgöző volt a futamok leheletfinom megmintázása, a sztakattók gyöngyszem-pergetése. Egy másik zongoraestén Votisky Emmi csupa ideg játékát, mély muzikalitását csodálhattuk. Beethoven és Schubert interpretációiban bebizonyította, hogy a magyar zongoristák élvonalába tartozik. Kósa Györgyöt, a jeles zeneszerzőt előkelő kitüntetés érte. ö az egyetlen a magyarok közül, akinek művét (Vonóstrio) elfogadta előadásra a koppenhágai nemzetközi zenei ünnepség zsűrije. Jancsin Ferenc vonósnégyese (Jancsin, Dömötör, Sándor, Frank) Debussy quartettjének előadásában elsőrangú produkciót nyújtott: tisztán, precizen, egyszerűen vetítette felénk a nagy francia mester szellemének áttetsző sugarait. Schubert „Pisztráng ötös“-ében Oláh Gusztáv és a brilliánsan nagybőgőző Tibay Zoltán működött közre. A „Máté-passzió“, Bach János Sebestyén monumentális művének idei előadásában nem volt sok örömünk. Bár igaz, hogy a Szőke Tibor betanította Liszt Ferenc-énekkar jól megállta helyét s Lukács Miklós is gondosan vezényelt, egyetlen zenekari próbával teljes lehetetlenség elfogadható teljesítményt nyújtani! A rendező Libertás-céget nagyon kérjük, hogy a jövőben ne engedje megismétlődni az ilyen zenei erkölcstelenséget. A hibákért egyébként két szólista: Báthy Anna és Rosier Endre szép éneke adott némi kárpótlást. Járdányi Pál Szinte félévszázad óta működik a Magyarországi Munkásdalegytetek Szövetsége, amelynek keretében egy sereg dalosegyesület neveli a zene értékeinek megértésére és élvezésére nemcsak saját tagjait, hanem 243
