Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
Arról tanúskodik ez a néhány mondat, hogy bár történelmi erők sokszor elválasztottak egymástól, nem élet az életünk addig, míg újra egyek nem leszünk. „Háry: Ne szomorkodjon no, Marci bácsi. Majd lesz ez még roszszabbul is, de nem nekünk. Mer most mán magam is mirges vagyok. Marci: Hogy lesz ez most János? Háry: Maga semmivel se törődjön, csak egyre vigyázzon. Ha gyün a golyó, maga ne legyen ott. Marci: (legyint) Ugyan János. Nem a golyó miatt. Hanem, tudja fene, hogy van... úgy összetalálkoztunk ebbe a nagy idegenségbe... ha édes fiam volnál, akkor sem szorulna jobban a torkom. Háry: (meghatva) No... no... ne féljen, iszunk még mi egy kulacsból. No, az én Istenem áldja meg. Marci: Isten veled Jánosi (Megölelik egymást.)“ Aki eddig megszerette ezt a darabot, az magától is egyre többet fog benne észrevenni. Éppen ezért a harmadik, negyedik felvonást s az utójátékot már rövidebben fogjuk bemutatni, de csak azért rövidítünk, mert meg akarjuk hagyni olvasóinknak az első feltalálás örömét. A harmadik felvonás Háry Napoleon elleni csatáját meséli el. Az elsőben találkozik, a másodikban ismerkedik, a harmadikban megütközik az idegen világgal. Milyen Háry cselekvő életet Úgy mutatják be ezt a szerzők nagyon plasztikusan, hogy generális Krucifiksz tempójához viszonyítják. Háry elve a bravúros támadás. Krucifikszé ariikverckoncentrirung. 1942-ben, a diadalmas német előnyomulás idején nehéz volt megmagyarázni, hogy nemcsak Montecuccolira s az első világháború osztrák tábornokaira vonatkozik Háry meséje, hanem a jelent és a közeljövőt is jelenti; a csakhamar meginduló „rugalmas elszakadási mozdulatok“ azonban megint Hárvt igazolták. Három előfeltétele van Háry bravúrjainak: 1. Hiszi a végső diadalt. A második felvonás végén azt mondja Marci bácsinak: „Ne szomorkodjon Marci bácsi, Majd lesz ez még rosszabbul is, de nem nekünk.“ 2. Tisztában van vele, hogy nem lehet kitérni a feladat elől. 3. Nem lehet a sokaságra, a többségre várni, egyetlen igaz ember is csodát tehet. Mikor Háry egy suhintással elpusztítja Napoleon seregét, az egyik tüzér felkiált: „Ilyen vitéz kéne, de sok.“ Mire a másik mindjárt letorkolja: „Nem kő több, elég ez egymaga.“ A jelenet végén, a megsarcolt, semmivé tett Napoleon elsomfordált, nagyobb győzelem ez, mintha lefejezte volna Háry. Háry nagysága most már olyan nyilvánvaló, hogy generális Krucifiksz önként mond le rangjáról János javára, mert méltatlannak tartja magát arra, hogy továbbra is ő parancsoljon. Csak így érdemes és biztonságos a ranglétrán előre haladni. Feljutott Háry a hír, dicsőség, tisztesség legmagasabb fokára, életének nem az már a problémája, hogy kit hogyan győzzön le, hanem, hogy kiknek a csatlakozását, szeretetét fogadja el. A csata utáni áldomásra megérkezik Mária Lujza, sőt a végén Örzse is. Lujza férjéül akarja választani a világ első legényét, örzse meg nem hagyja a jussát. A nagy huzakodást már Háry sem tudja nyugodtan tűrni, elrikkantja magát: „Ejnye a nem jóját, ilyen dufla baj még csakugyan nem is vót a világon, 216
