Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

Tudománya is diadalmaskodik. A világ minden doktora, még egy szerecseny doktor is ki próbálta gyógyítani a császárt podegrájából, nem sikerüli, még orvosság dolgában is Háryra szorul az udvar. Ajánl is ő rögtön egy gyíkkenőcsöt, az apja is attól gyógyult meg, biztosan használ a császárnak is. Nem más ennek a jelentése, mint az, hogy orvostudományunknak a népi babonákból kell megújulnia. A modern tudomány nagyon sokszor igazolja a népi recepteket. A gyíkkenőcsöt is igazolja. Kiderítette ugyanis, hogy a gyík testében sok jód van, manapság is azzal kenjük a sebet. Lehet, hogy a gyíkkenőcs nem jó podegra ellen, az is lehet, hogy nem okvetlenül pénteken kell megkeverni és semmi baj sem lesz belőle, ha visszájáról keverik, de ezek a problematikus értékű részletek nem gyengíthetik azt a tényt, hogy népünk évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt felfedezett már olyan orvosszert, amelyet a tudomány csak újabban ismer. Egyébként is az említett szabályok szimbolikus nyelven csak azt jelentik, hogy pontosan az előírás szerint kell eljárni s ezt patikusoktól is megköveteljük.

Azt mondottuk fentebb, hogy a második felvonásban találkozik Háry a felső osztállyal, a németséggel, általában a nem-magyar kultúrával. l)e itt találkozik, pontosabban itt ismerkedik meg a másik magyarral is. Arany János széljegyzete óta („gondoltam fenét“) nem meri az ember azt állítani, hogy a szerzők a keleti és nyugati magyar alakját akarták megrajzolni Háryban és Marci bácsiban, valójában azonban azt tették. Már az első felvonásban beköszöntő nótájukkal is az ország más-más táját dicsérik. Marci bácsinak attól vidul fel a szíve, messzi idegenben is, hogy ,,Oh mely sok hal terem az nagy Balatonbah-ha-rah-ha-ha-ha. Minden ágon egy mérő makk a Bakonybah-ha-rah-ha-rahhaha.“ Hárvt pedig az élteti, hogy „Tiszán innen, Dunán túl, Túl a Tiszán van egy gulyás nyájastul.“ Marci bácsira ráerőltették az udvarban a nyugati kocsis maskarát, mintahogy Dunántúl is kénytelen volt sok nyugati formát magára venni, de épp olyan furcsa keverék lett belőle, mint amilyen furcsa a nagybajuszú Marci bácsi bugyogóban. Dicséretére legyen mondva^ hogy rettenetesen rosszul érzi magát benne. Maguk az ellenséges hatások is másképen érik őket. Marci bácsi a jó fizetésért vállalta el a kocsisságot, Háryt meg kötéllel fogták katonának. Hiába léptetik elő strázsamesternek, rosszul érzi magát, mert sok körülötte a huncut. Marci bácsit barátságosan akarják becsapni (a dohánykérés esete), Háryval nyílt küzdelmet folytat Ebelasztin. Egyek azonban abban, hogy a maguk módján mind a ketten megnyerik a csatát. Hogy a nyugati-keleti magyar problémáját nem mi látjuk bele a darabba, hanem valóban benne van, azt a második felvonás vége bizonyítja nagyon szépen. Mikor Marci bácsi megtudja, hogy háború lesz, nagy káromkodva berohan és a francia istennyilát küldözgetvén a „kákabélű, cinegelábú, jégengyütt Ebelasztin lovagba“, megrendültén kérdi Háryt: „Most én a te ellenséged leszek, te János?“ Az senkit se zavarjon, hogy Marci bácsi a franciákkal, Háry meg a bécsiekkel küzd, az a fontos itt, hogy a magyarság két ellenséges táborra szakad Ebelasztin miatt. így volt ez a darab megírása előtt sokszor, különösen a kuruc-labanc időkben, s talán nem esett volna meg vélünk újra, ha többet adják ezt a darabot és jobban hiszünk a mesének. De hogy valaki azt ne higyje, hogy a Dunántúl és Tiszántúl ellentéteit akartuk itt kiélezni, ide írjuk Marci bácsi és Háry párbeszédének végét.

215