Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

császárát. Kezdődik a mese, közelebb húzzák a székeket a hallgatók, bort kérnek, a diák kétkedés jeléül prüsszent, a függöny lemegy, mutatván, hogy eddig tartott a valóság világa, ami ezután jön, az már mind csak vágyálma a szegény magyarságot megtestesítő Hánynak.

Nagyon rövid ez az előjáték, mégis nagyon részletes képét adja mindmagunknak. Az egyik oldalon ott áll a nép, amely mindenáron azt bizonygatja, hogy Háry is csak olyan ember, mint a többi és igaz is, mert szakasztott olyan, csak az igényei, a vágyai nőttetik emberfeletti nagyra. Ezek az igények, vágyak olyan messzi röpítik az embert, hogy Hárynak többször kell hangoztatni közönsége és egy kicsit maga előtt is, hogy színigazság, amit mond. És valóban színigazság minden szava, mert hiszen a jéggolyókkal folytatott háború csak szimbóluma annak, hogy hogyan tette tönkre az orosz tél Napoleon és Hitler seregét, a muszkaföldön látott óriási hízó az oroszországi arányok jelképe s miért ne lenne Háry legalább is akkora hős, mint Napoleon, mikor a francia császár sok diadalmas csata után rettenetes nyomorúságba döntötte nemzetét, Háry pedig a nyomorúság kenyerén a teljes, szabad dicsőséges emberi élet vágyát plántálja mindnyájunk szívébe

Az előjáték legkisebb mozdulata is nagyon fontos: a parasztok nemcsak azért húzzák közelebb a széket, mert így szokás, hanem azért, mert szívszakadva várják a nagy;élet meséjét s bor, bor kell ehhez a meséhez, mert józanul ki hinné, hogy lehetséges mindaz, ami Háry ajkán megterem. A diák, az értelmiség bizony nehezen is hiszi, a darah diákja azért prüsszent, a mai értelmiség pedig azért adatja ezt a darabot olyan ritkán az Operában.

Eddig azt láttuk, hogy milyen az életünk. A most következő négy felvonás, négy kaland azt mutatja, hogy milyennek kellene lenni. A1 első kaland színe Galicia és Oroszország határa. Három világ, háromféle embercsoport jelenik meg egymásután, illetve egymás mellett: a cári idők muszkaembere, a piperkőc, kényes, gyáva és tehetetlen nyugati fajta s közbül Háry és örzse. A felvonás cselekménye csak annyi, hogy Háry megsegíti a bajbajutott Mária Lujzát s a császárné ezért a szolgálatáért hálája és megbecsülése jeléül három kívánságát teljesíti s Jánost Becsbe viszi. Mondanunk sem kell, hogy színtiszta hazugság ez, hiába vált a magyarság az erő, a szépség, az igaz emberség, bölcseség megtestesítője, hiába húzta ki a bécsi császárt számtalanszor a bajból, nem kapott érte sohasem — hogy Móra szavával éljek — még egy pipa dohányt sem. S mondanunk sem kell, hogy színtiszta igazság, amit Háry mond, mert kijárt volna nékünk annyi megbecsülés, amennyit ő a mese sí érint kapotl. Annyira igaz az ő meséje, hogy mindenki belepusztul, aki vét ellene: a Habsburgok például nem úgy éltek, ahogy Háry szerette volna s ma már rendőri krónikákból tudjuk csak, hogy egy-kettő van még belőlük a világon.

A második felvonás nem egyéb, mint annak bemutatása, hogy viszonyul a szegény magyar ember a felsőbb osztályúak és az idegenek kultúrájához és civilizációjához. Háry meséjének kettős az iránya: égj részt mindent olyasfélének mutat be, mint amilyen az otthoni világ, másrészt azt érzékelteti, hogy csupa ellenséges körülménnyel kell folyton birkóznia. Háry csak azért próbálhatja meg a siker reményében a tájékozódást a

213