Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

HAZUDOTT-E HÁRY JÁNOS?

Nem tanulmányt akarunk írni Paulini Béla és Kodály Zoltán művéről, hanem arról akarunk beszámolni, hogy Háry milyen gesztusai, milyen mondásai vésődlek nagyon mélyen az emlékezetünkbe. A színházban gyakran megesik, hogy egyik-másik néző meglöki a szomszédját az érdekesebb jeleneteknél: odanézzI most figyeljl érted? Színház után meg utcán, villamoson újra meg újra elismételgetik a darab vicceit, részleteit, az ilyen nézők aztán nem is nyugszanak addig, amíg minden jó barátjukat el nem cipelték a tetthelyre. Valami ilyesmit akar e sorok írója is.

Hát kezdjük mindjárt az elején, a darab címén és témáján: „Háry János kalandozásai Nagyabonytól a Burg váráig.“ Régi téma, örök téma. Hiszen a „Szigeti veszedelem“ sem egyéb, mint Zrínyi Miklós kalandjainak a meséje Szigetvártól a halhatatlanságig. Arany János is azzal lett híres, hogy elmesélte a Nagy faluból Budára feljutó Toldi Miklós históriáját. örök téma ez, sohasem unjuk meg, mert nem lehet azt eleget hallani, hogy az ember ki akar s ki is szabadulhat egy-egy falu vagy ország szűk korlátái közül, az ellenséges körülmények vagy az ismerős tények szorító hatása alól. örök ez a téma, de minden egyes újra megfogalmazása forradalmi tett. Zrínyi Miklós még csak grófi dédapjáról s emberfeletti hőseiről tudja elképzelni, hogy diadalmaskodhatnak téren és időn. Arany János már azt is hiszi és látja, hogy nemes Toldi Miklós (aki az egész falusi magyarságot szimbolizálja) a rókalelkű bátyák minden mesterkedése ellenére is eljuthat oda, ahonnan az ország dolgát intézik. Paulini és Kodály pedig azt hirdetik, hogy nemcsak a hősök hősök, hanem a nagy hazug Háry is, az egyszerű parasztember is, akinek semmi lehetőség sem adatott s aki mégis a teljes életet és diadalt igényli s úgy látja, hogy a mi életstílusunk, mindennapjaink életstílusa, elnyerheti a nagy világ tetszését.

De nézzük csak egymásután, úgy ahogy következik, milyennek látják a darab szerzői mindennapjaink világát.

A függöny felszalad s feltárul a nagyabonyi kocsma képe. Az ember már annak is megörül, hogy a söntés ráccsal van elkerítve, mert ma már kevés ilyet lehet látni, még faluhelyen is. Néhány paraszt beszélget, azt bizonygatják egymásnak, hogy akármit is mesél Háry, „csak baka volt a János, akár csak más paraszt.“ Bíró uram is megjön, elmondja, hogy leölték a hízót. Erről is van mit beszélni, hiszen ,,a szép nagy disznónál nincsen szépségesebb." Közös öröm az, hogy két mázsát nyomott, hogy „olyan jól felvirágzott.“ Háry is megérkezik, mindjárt bele is kapcsolódik a beszélgetésbe. Arról kezd mesélni, hogy bíró imám disznajánál is nagyobbat látott ő muszkaföldön, különben is csodavilág; az, sok furcsaság van arra, „ott jéggolyókkal lőnek az ellenségre ám.“ Bíró uram kételkedésére nagyon erősködik Háry: „Színigazság, de más nem is lehet. Én mán csak nem fogom tán becsapni kenteketl“ Meg is nyugtatják rögtön, hogy nem kételkednek a szavában, sem a hősiességében, a diák még azt is felveti, hogy János bá’ „nem volt-e olyan nagy hős, mint nagy Napoleon.“ Háry kicsit meglepődik, de csak egy pillanatra, aztán már kezdi is mesélni, hogyan fogta el két kezével a franciák

212