Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

lehetett róla, hiszen az az idén már számtalanszor ment, a „Bánk bán“ pedig még egyszer sem. Még beszélgettünk az igazgatói irodában, amikor már nyomták a plakátot „Bánk bán“-nal.

Tőlünk teljesen függetlenül, pár nappal előttünk, az Országos Szabadművelődési Tanács is beadvánnyal fordult az Operaház igazgatóságához, hogy március 15-én a „Háry“-t adják, mert a Tanács konferenciáján nagyszámú vidéki kiküldött lesz itt Pesten aznap, akiknek nagyon sokat jelentene, ha láthatnák a magyar művészetnek ezt a klasszikus alkotását.

Lesújtó, hogy Operaházunknak nem szívügye a modern magyar muzsika. Hogy még akkor sem vállalja Kodály müvének előadását, amikor a közönség is biztosítva volna s mem látja zenei nevelésünk szempontjából való rendkívüli jelentőségét annak, hogy ez vagy az a mű kerül színre a nemzeti és ifjúsági ünnep díszelőadásának alkalmával. Az Operaház vezetői zenei szakemberek, nekik kellene ezt legjobban tudniok, nekik kellene az ifjúságot is rábeszélniük, ránevelniök Bartók és Kodály muzsikájára, ha az még nem igényelné maga is. S felettébb meggondolkoztató az is, hogy a Magyar Állami Operaháznak a „Háry“-hoz csak egy garnitúrája van, ugyanakkor pl. a „Sevillai borbélyához három is. Ez az egy garnitúra is az idősebb művésznemzedékből való. Tehát az Operaház egyáltalán nem tartja fontosnak az utánpótlás biztosítását.

Bartók és Kodály Magyarországon vívták meg zenei forradalmukat. Budapestet a zenei világ központjának nevezik némelyek s joggal kérdezhetjük: mi látszik mindebből a Magyar Állami Operaház életében? Vájjon a magyar művészet felszabadult-e már vagy új, forradalmi harcot kell indítsunk, hogy Bartók és Kodály művészeti forradalmának eredményei nálunk is érvényesülhessenek.

Jánosi Sándor

Ezt a cikket még a március 15-i díszelőadás előtt kaptuk. Utóbb Palló Imre betegsége miatt a „Bánk Bán” előadása mégis elmaradt s helyette a „Székelyfonő” egy részlete, a csodálatos muzsikájú, de ifjúsági díszelőadásra éppen nem legszerencsésebb „Csodálatos mandarin” és Hubay „Csárdásjelenet”-e került színre. Az ifjúság ismét tiltakozott Hubay balettjének a forradalmi ünnephez még méltatlanabb előadása ellen, ismét sikertelenül. Végül az történt, hogy amikor a zenekar a balett muzsikájának első taktusaiba fogott, az ifjúság nagyrésze elhagyta az Operaház nézőterét.

Még egy jegyzet. Ez a cikk: s a fenti jegyzet már kiszedve, tördelve állt a nyomdában, mikor az egyik színházi lapban éles támadás jelent meg az Operaház igazgatója ellen. Nyomatékosan szeretnénk hangsúlyozni, hogy a mi cikkeinknek semmi közük ehhez a támadáshoz, szándékunk egyáltalán nem támadó s szempontjaink is egészen mások.

211