Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

MIÉRT NEM LEHETETT MÁRCIUS 15-ÉN A „HÁRY JÁNOSIT ELŐADNI?

Március 15-i díszelőadásra készült az egyik legnagyobb magyar ifjúsági mozgalom. Jó előre biztosítani akartuk a zavartalan együttműködést az Operaház vezetőivel. Az Operaház azonban mindaddig nem áll szóba ilyen ügyben senkivel, amíg a Miniszterelnökség illetékes osztálya nem engedélyezi a díszelőadást. Rendben is van ez így. A Miniszterelnökség sok szempontot kell figyelembe vegyen, mielőtt valamelyik mozgalomnak díszelőadás céljaira odaengedi az Állami Operaházat.

A Miniszterelnökségen azonban hosszú ideig tartott az akta elintézése, az engedély csak 10 nappal március 15-e előtt jött ki. Azonnal felkerestük az Operaház igazgatóját, hogy vele a részleteket megbeszéljük. Közöltük, hogy a „Háry János“-t kérjük műsorként. Az Operaház igazgatója kijelentette azonban, hogy arról szó sem lehet, mert az Operaház a „Bánk bán“-nal készül. Vita indult. Az ifjúság jelen volt vezetői párhuzamot vontak Erkel Ferenc és Kodály Zoltán művészete között. Ismételten kértük, hogy az Operaház a „Háry“-t lűzze műsorra. Elmondtuk, hogy az ifjúság a szabadság, a forradalom ünnepét forradalmi új muzsikával szeretné ünnepelni. Erkel műve semmiképpen nem mondható forradalminak vagy pláne újnak. Kodály zenéje viszont mindezek mellett még sajátosan magyar is. Az igazgató úr annak hangsúlyozásával, hogy ő az, aki a Kodály-muzsikát eddig is támogatta, kijelentette, hogy Erkel nagy művész s különben is nem érti, menynyivel jobb a „Bánk bán“-nál a „Háry“, amelyben a főhős végighazudozik három felvonást. „Önök a 48-as forradalmi ifjúságra hivatkoztak, — mondta — nos hát 48-ban Petőfi azt írta: Akasszátok fel a királyokat, Háry pedig azt énekli: Áldd meg Isten császár felségét.“ Hiába mondtuk, hogy Háry nem hazudik, hanem a többszázéves gyarmati sorsban sínylődő magyar nép szabadság utáni vágyát, emberibb életről, a magyarság eddig meg nem élt életéről való álmait mutatja. Hogy a befejező nóta azt mondja, hogy ha egy ilyen agyonsanyargatott nép nem tudván már semmiképpen megszabadulni szipolyozóitól, végső kínjában Istenhez fohászkodik, mert már nincs máshoz; van ez olyan forradalmi, mint Petőfi fent idézett szavai. Hiába mondtuk, hogy az Operaház különben sem szóval, hanem zenével tesz mindig bizonyságot a szépről. Hogy aki érti a művészetet, az a „Bánk bán“-t a Nemzeti Színházban nézi meg Katona nyelvéért és drámájáért, amiből az operában a címen és a szereplők nevén kívül semmi sem maradt. Hiába, hiába. Jött a végső érv: Nagy Izabellán kívül nincs művésznője az Operaháznak, aki Örzse szerepét énekelheti. Nagy Izabella pedig vidéken van szabadságon.

Azonnal Nagy Izabella lakására mentünk, hogy a művésznőt megkérjük a szerep vállalására s így elháríthassuk az utolsó akadályt a „Háry“ előadása elől. Sajnos, Nagy Izabella bár itthon volt még, Pécsre szerződött március 15-re, ahol, úgy látszik, jobban értékelik a „Háry“-t, mint Pesten.

Visszamentünk hát az Andrássy-útra s kértük, hogy ha nem a „Háry“-t, akkor a „Székelyfonó“-t és a „Fából faragott királyfi“-t adják. Szó sem

210