Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
szociális szempontok legyenek irányadóak. A verseny rendezősége azonban nem kötötte meg a csoportok kezét az anyagválasztásban. A vétójogot kirívó esetekre fenntartotta magának. Három részre tagozódott a verseny: 1. Elődöntő (selejtező), 2. Középdöntő, mely már csak 3 kategóriából állott: zene, tánc és színjátszás, 3. Döntő. A döntőbe a három legjobb zenei, színjátszó és táncszám kerül. Pontozás Húsz 4—6 tagú bírálóbizottság szállt ki két héten keresztül az üzemekbe és nyomtatott pontozó lapokon osztályozta a szereplőket és a műsorokat. Három rovatot kellett kitölteni. A színjátszásnál: anyagválasztás, rendezés, játék. A táncnál: koreográfia, zene, előadás. Zenénél: műfaj, anyagválasztás, előadás. Az eredmények értékelése. Zene. Az üzemek kulturális életében nagyrészt még ma is a zene áll első helyen. Majdnem minden nagyobb üzemben működik önálló énekkórus, sőt sokhelyt zenekar is. Egyes üzemi zenekarok a legjobb városi hivatásos zenekarokkal is felvehetik a versenyt. A verseny meghirdetésére hatalmas arányokban mozdultak meg a munkászenekarok. Műsorukra a könnyű műfaj mellett a legnehezebb klasszikus zenét is felvették. Haydn, Mozart, Beethoven, Bartók, Kodály stb. műveit hallhattuk komoly, művészi tolmácsolásban. Színjátszás. A múltévi versenyhez viszonyítva nagyméretű fejlődést tapasztaltunk. Főleg az anyagválasztás terén javult a helyzet. Majdnem minden benevezett csoport irodalmi értékű anyaggal állott ki. Több társulat klasszikus írók műveihez nyúlt. A Munkás Kultúrszövetség egyéves kitartó kritikai munkája nem múlott el eredménytelenül. A csepeli Munkásotthon bemutatta Katona Józsel ,.Bánk bánijának negyedik felvonását. Bátran kijelenthetjük, hogy az előadás megütötte a Nemzeti Színház színvonalát. A csepeliek mellett még három üzem adott elő részleteket a „Bánk bán“-ból. A Gázgyár munkásszínjátszói helyes stílusérzékkel és sok érdekes ötlettel mutatták be a „Kocsonya Mihály házasságá“-t. Különös előszeretettel játsszák munkásszínjátszóink Moliéret. A verseny egyik legértékesebb előadását a Hutter és Lever színjátszói nyújtották Moliére „Botcsinálta doktor“-ával. Sajnos, szabadszínjátszásunknak még ma is egyik legnagyobb problémája: nincs megfelelő mai darab. Ebből magyarázható a csoportok nagyfokú érdeklődése a klasszikus darabok iránt. Természetesen világnézeti, illetve politikai szempontok vezetik őket a klasszikus anyag kiválasztásában is. Önmaguk hangját, érzéseit, céljait keresik akár Bánk Bán, akár Madách Adám alakjában vagy Moliére társadalom-kritizáló darabjaiban. Ma még csak a tartalmat keresik, a mondanivalót, mely egyezik vagy egyeztethető a sajátjukkal. A munkásszínjátszó nem akar személytelenné válni a szerepben, puszta kiszolgálójaként a holt anyagnak. ö maga is megjelenik a szerepben, nem takarja el testét, lelkét hamis sallangokkal, nem azt mondja a színpadon, hogy „én Bánk Bán vagyok“, hanem hogy „én X. Y. munkás mit csinálnék az adott körülmények között Bánk Bán helyében“. Elfogadható ez a megoldás, de a tartalmi kifejezés mellett meg kell találniok szabadszínjátszóinknak a megfelelő új formát is. Ezen a téren még a polgári színjátszást utánozzák. A mostani versenyből le kell vonnunk a legfontosabb tanulságot: alakítsuk ki új mondanivalónk számára az önálló szabadszínjátszói stílust, amely már a magyar dolgozó nép életformáját, ízlését, haladó szellemű történelmi élményeit tartalmazza. Reméljük, hogy következő versenyünk már ezt az eredményt is meghozza. Tánc. Versenyünk legnagyobb meglepetése a szinte egyik napról a másikra kialakult üzemi népi tánc-mozgalom. Harminc csoport nevezett be tánccal. Egyik része még az operettes, orfeumi álnépies táncoknál tart, ami megfelel a cigánymuzsikás iránynak a zenében. Jelentkeztek azonban csoportok, melyek megtalálták "a helyes útat. Különösen 207
