Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

útat. Nem tudják, mitévők legyenek, mert sok, az elnyomatás idején nagy sikert aratott kórusmű ma bizony már elavult, mivel olyan lelkiállapotot fejez ki, amely már a múlté, olyan célokat hirdet, amelyeket már szerencsésen elértünk. Ezek a kórusművek a maguk idején megtették a magukét, kegyelettel kell viseltetnünk irántuk, de tisztában kell lenni azzal is. hogy ezek nem azok a művek, amelyeket a jelen igényel. A kórusok és vezetőik felfedezték az elmúlt években a preklasszikus kórusirodalom kincseit és azokból merítenek. Egyrészt tehát a múltak gazdag kórusirodalma szolgáltatja a kívánatos anyagot. Másrészt azonban korszerű, mai anyagot kell teremtenünk. A Munkás Dalos Szövetség ezért pályázatot hirdetett férfi és vegyeskari művekre. Sajnos, őszintén meg kell vallanunk, hogy ez a pályázat nem járt a kívánt eredménnyel. De ez ne csüggesszen el senkit. Az első pályázatot második követi majd, vagy pedig más lehetőségekhez folyamodunk. Ezek között a legtöbb kilátással kecsegtet egy-egy zeneszerző közvetlen felkérése vagy megbízása. Ez már azért is biztatóbb, mert a kórusmű írására felkért zeneszerzővel közölhetjük a kívánságot is: milyen jellegű kórusmű lebeg az egyes dalkörök és karnagyaik szeme előtt. Ez a módszer már azért is szerencsésebb, mert kiragadja a zeneszerzőt eddigi elszigeteltségéből és közvetlen kapcsolatba hozza a való élettel. A klasszikus korszak zeneszerzői is megrendelésre dolgoztak s ezt korántsem szégyelték, sőt ihletet merítettek a kedvükre való megbízatásokból. Örülünk, ha segítséget nyújthatunk ilven módon a zeneszerzők és előadóik között mindeddig túlságosan gyenge kapcsolatok megszilárdításához.

— A kórusművek előadásához persze nélkülözhetetlenül fontos a hangjegyanyag. Ezen a téren még sok a tennivaló. A régi kórusok kiadásai drágák s az új kiadványok sem olcsók. Azonkívül még elegendő menynyiségben sem állnak rendelkezésünkre kóták. Ezért is nagyon fontos lenne, ha a közoktatásügyi minisztérium megvalósítaná végre régi tervét és megoldaná az állami hangjegynyomda kérdését.

A MUNKÁS KULTŰRSZÖVETSÉG NAGYBUDAPESTI KULTŰRVERSENYÉNEK MÉRLEGE

A Munkás Kultúrszövetség ezévi nagybudapesti kultürversenyéről most már kétségkívül megállapíthatjuk, hogy a felszabadulás óta eltelt idő legjelentősebb kulturális tömegmegnyilvánulása. Január közepén kezdődött és kb. április végén fejeződik be. Négy hónapja már, hogy Nagybudapest üzemeinek kultúrcsoportjait lázas munkában tartja a verseny. Ez a buzgalom átragadt az üzemi bizottságokra, sőt az igazgatóságokra is. Komoly anyagi áldozatokat hoznak, hogy üzemük kerüljön ki győztesen a versenyből. A küzdelem Tildy Zoltán köztársasági elnök vándordíjáért folyik. Ezen kívül a munkáspártok vezetősége, a Szakszervezeti Tanács, Budapest Székesfőváros, a Nehézipari Központ, a Magyar Állami Szénbányák, a Dunavölgyi Bank, OTI, TÉBE, VAOSz, a Szabad Nép, Népszava szerkesztősége, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád és még számosán értékesebbnél értékesebb díjat ajánlottak fel a nyertes csoportok számára. A Munkás Kultúrszövetség maga értékes, művészi kivitelű arany-, ezüst- és bronzplaketteket adományoz.

A verseny menete.

Színjátszó, tánc, zenekari, énekkórus, egyéni ének, egyéni zene és szavaló-számokkal indultak a csoportok. Előírták a verseny feltételei, hogy a benevezett műsorszámok kiválasztásában irodalmi, “művészi és