Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

A MUNKÁSZENEKULTÚRA PROBLÉMÁI

JEMNITZ SÁNDOR MUNKÁSSÁGUNK ZENEI NEVELÉSÉRŐL

Jemnitz Sándor, a Munkás Kultúrszövetség elnöke, a munkásság zenei művelődésének nemcsak a felszabadulás, hanem már megelőzően hosszú évek óta egyik hivatott irányító ia. A Munkás Kultúrszövetség Képíró-utcai központjában kerestük fel, hogy megkérjük, adjon összefoglaló képet folyóiratunknak munkásságunk zenei nevelésének aktuális problémáiról.

— Mint a munkás zeneélet legrégibb ágát, a dalos kultúrát vegyük elsősorban szemügyre. A háborús veszteségek következtében először egy visszaesést kellett íeküzdenünk. Emberveszteség, anyagi károk voltak, sok üzem egyideig még nem működött, vagy még nem dolgozott olyan munkáslétszámmal, hogy a rendelkezésére álló anyagból kórusokat lehetett volna összeállítani. "De azután az ipari és nagyüzemi élet fellendülése folyamán hamarosan újraszerveződtek a régi dalkörök és ezek mellett egyremásra alakulnak új dalegyletek. Ezek a dalegyletek a Munkás Dalos Szövetségben tömörülnek. Fontos eredménynek tekintjük, hogy ezelőtt két hónappal már megjelenhetett a Szövetség hivatalos közlönye, az „Éneklő Munkás.“ Havonként jelenik meg, most jelent meg a második száma. Az öndícséret ódiuma nélkül megállapíthatjuk, hogy az „Éneklő Munkás“ a komoly zenei folyóiratok színvonalán áll. Második számának tartalma egy téma, a kórusok mai helyzetének elemzése körül központosul. Paul Hindemith, a politikai elvei miatt Amerikába emigrált híres német zeneszerző is igen jelentős tanulmánnyal szerepel ebben a számban.

— Hibát követnénk el azonban, ha megelégednénk azzal, hogy egyszerűen csak folytatjuk és újra kiépítjük a háború előtti munkáskultúra eredményeit. Régóta éreztük, hogy a munkászenekultúra nem lehet egyszerűen csak daloskultúra, hanem annak magába kell foglalnia a hangszeres muzsika művészeiét is. Fokozott mértékben törekszünk tehát ma arra, hogy a gyárakban és nagyüzemekben minél több munkászenekar létesüljön. Hogy ezen a téren is már jelentős a haladás, ezt éppen a Munkás Kultúrszövetség most folyamatban lévő versenye bizonyítja. Itt ugyanis már szép számmal pályáznak igen számottevő munkászénekarok.

— Magától értetődik, hogy mind a dalosmozgalom, mind a hangszeres csoportok kebelében feltűnnek egyéni tehetségek is. Vagyis különösebb szép hanggal megáldott énekesek és a hangszerjáték terén kiváló tehetségek. A Munkás Kultúrszövetség kezdettől egyik céljául tűzte ki a ilyen egyéni tehetségek továbbtanulásának elősegítését. Erre két útat látunk. Egyfelől maga veszi kezébe a Szövetség felfedezettjeinek nevelését, másfelől módot és lehetőséget nyújt nekik továbbtanulásra azáltal, hogy zeneiskolákban helyezi el őket. A zeneiskolákkal kapcsolatban újra rá kell mutatnunk a Munkás Kultúrszövetség saját intézményére, a Munkás Dalos- és Kamagyképző Iskolára, amely két éves fennállása alatt már rendkívüli eredményeket ért el. Ez nemcsak frázis, ennek bizonyítékai is vannak. Máris nem egy fiatal munkáskamagy került ki ebből az iskolából, olyan tehetség, aki ma már három-négy dalkört tanít és vezényel s ezáltal nemcsak anyagi létét alapozta meg, hanem alkalmat kapott tehetségének teljes kifejlesztésére is.

— Legközelebbi céljaink tehát az itt elmondottak kapcsán világosan adódnak: szaporítani akarjuk az egész országban egyfelől a dalköröket, másfelől a zenekarokat, továbbá tehetségkutatást végzünk és mindent megteszünk, hogy a felbukkanó tehetségek továbbtanulását lehetővé tegyük.

— A műsor-kérdés terén a fogalmak tisztázására van szükség. Sok kórus nem tudja, mit énekeljen, de még a karnagya sem látja a helyes

205