Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
Ma Magyarországon, hálaistennek, senkisem csöndes és megelégedett, de harcot hirdet mindenki, akit a múlt el nem puhított és for ggasztott. Az úgynevezett értelmiség, ha gyorsan nem jön a változás, nihilistább lesz a legnihilistább, legoroszabb értelmiségnél. A geszti parasztház kiváncsi tudni, vájjon teljes szabadság, igazi demokrácia és kultúra mellett nem tudna-e olyan nagy férfiakat szülni, mint a kastély? Vak és megérdemli vesztét, aki azt hiszi, hogy ez az új robbanó Magyarország olyan kezes lesz, mint a régi. Ha a híres történelmi osztály a történelemmel áll elénk, hát bátran kiáltjuk, hogy mi nem kívánjuk folytatni szolgaságunk történelmét. Eddig volt egy Magyarország, a heveseké, mely meglapuló erejével küzdött, nagyon sokszor képzelt ellenségek ellen. Ez a mai robbanó Magyarország már tudja, hogy az ellenség itt benn van s hogy ezzel az ellenséggel le kell számolni. Kulcsár és csatlós seregeiket szervezhetik, a gőg, a rang, a jogtalan vagyon, a hitványság, a babona találhatnak még egy-két éves kibúvót. De a forradalmosítás nagyszerű munkáját föltartóztatni nem lehet s Magyarország önkéntes számíízöttje nem maradhat az európai gazdasági rendnek és kultúrának. Az új Magyarország emberei annyi gyalázatos és szégyenletes alkú után meg fogják csinálni a nagy söprést ebben a nagy, sokszemetű pitvarban. A nagy demokráciák fanatikus szerelme, bámulata, hite és ereje él bennük s az új robbanó Magyarország minden derék elégedetlenében. A robbanó Magyarország evangéliuma szállja be a városokat és falvakat a békességnek ezen a hagyományos ünnepén. (1910) ADY ENDRE TAVASZ VAN! GYÖNYÖRÍJ! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz vanl Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. őzikém, mondanám, ölelj meg igazául Minden gyerek lelkes, jóízű kacagás! Tavasz van, gyönyörűl Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel — A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! JÓZSEF ATTILA 201
