Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
kizsákmányoltan éltek a kollektivum tagjai. Társadalmi téren a szabadságot kell megnyerniük a kollektivum tagjainak, mert eddig egyes társadalmi osztályokat más osztályok rabságukban tartottak vagy osztályharc dúlt egyrészt feudálisak és tőkések, másrészt csak papíron felszabadított jobbágyok és munkások között. Kulturális téren ott van szükség a gyarmati sorból való felszabadulásra, hogy az egyéni mondanivaló a formák segítségével megkapja a kollektivum rezonanciáját s így az egyetemes emberség közkincsévé válhasson. Mennél magyarabb formát ölt a mi kollektivumunk kultúrája, annál egyetemesebben válik emberivé. Sajátságos ellenmondás. Pedig csak a dialektikus feszültsége teszi ilyen aforizma-szerűvé. Hiszen ha nem így volna igaz, a középkor kísérlete bizonyult volna annak s ma egyetemesen latin nyelvű és latin ízlésű lenne az egyetemes emberi kultúra. Nem így történt, jeléül annak, hogy nem így igaz. Az egyén is úgy adhat többeknek, másoknak érdemlegesen, ha önmagát adja (önmagában őszintén az embert), a kollektivum is saját formáinak törvényszerűségében mulathat valamit az egyetemes emberségnek. V. Mi azért figyelünk nagyon a népnyelvre, népszokásra, népi táncra, népdalra, mert ezek őrizték meg leghívebben és legmegbízhatóbban a magyar kollektivum formavilágát, azonkívül a dolog természete szerint ezeket nem is szenynyezte úgy a német-római gyarmatosító hatás idegen elemekkel, mint magas kultúránkat. Formára vonatkoztatva: tartalmilag gazdagabb, formailag tisztább, tanulmányozásra tehát felszabadulási törekvéseink számára alkalmasabb, mint akármelyik más területe kulturális életünknek. Nincs ebben semmi ködös romantika. Szerintünk az értelmiség nem tud, mert nem is tudhat magyarul. Nem tudhat, hiszen nem volt alkalma megtanulnia. A magyar kollektivum magas kultúrája nem adott, nem is adhatott erre alkalmat neki. Eddig módja sem volt ilyesmire. Nem volt független, nem volt szabad, csak mint forradalmár juthatott hozzá. Tömegeiben "bizony semmi esetre sem. De most hozzájuthat, most módja volna rá. Ezért beszélünk mi is annyit népnyelvről, népszokásról, népi láncról, népdalról: a magyar kollektivum formavilágáról. Hogy politikai és társadalmi felszabadulásunkkal, egyidőben magas kultúránk is felszabadulhasson s mi mag3rarok is eredményesebben szolgálhassuk ezentúl az egyetemes emberség érdekeit. Karácsony Sándor 199
