Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Arany Jánost színész korában kioktatta a rendezője, hogy rosszul mondja a verset, a Bolond Istók második énekében van ez megírva: Másnap korán hivatja a régisseur: „Jót van, barátom; tudta szerepét, De mondja fel csali, kezdje újra, többször — No lássa, hogy az acoentusba’ vét. „Ke-gyelmes herczeg!“ így; halkan először, Ott hangsúlyozza gyei, a közepét. „Ke-gyelmes", érti hát már,..? nem kegyelmes.“ •— Maga nem kap rollét, ha nem ifigyelmes. Ha ma volna Arany János gyakorlatos színész, így tanítanák: „Kegyelmes hercegi" így; halkan először, Ott hangsúlyozza herceg, a végét. A színészek verses színdarabot is prózára vesznek. Nemcsak hogy a jambus magyar dikcióját nem próbálják meg, de még hogy vers, arról sincs fogalmuk. Ritmusrontó szavakat toldanak a sorokba, kihagynak belőle, cserélgetik, csak éppen az kell, hogy a mesét tovább billentsék. Nehéz egy ötfölvonásos drámát megtanulni, az igaz, jól megtanulni még nehezebb, de Vörösmarty megérdemli, Shakespeare is. Arra vohia kedvünk kérni a színészeket, skandáljanak legrutabbul az első próbákon, majd lesimul az szép ritmusos színpadi hangsúllyá. Vargha Balázs / A tengelye Tengelyesen, A kereke Kerepesen, A patingom fa tövibe, Ostornyelem a hegyibe. Szegje, járma Gyarmaton van, Az al fája Alfáron van, A béldeszkám Békésen van, Járomszögem Szögeden van. A béresem a Bácskában, Az baltája az Bánátban, Szép hat ökröm az vásárba, De nem tudom, hol az ára. (Pating az a szíj, gúzs vagy lánc, mely az ekét és taligát összetartja. Béldeszka a járomnak rúd felöli oldalán levő deszka.) 20
