Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

Kezdem talán azon, hogy mi itt Magyarországon általá­ban véve magyarok vagyunk. Ha ezt az egyébként vitatha­tatlan tényt valaki úgy értelmezi, hogy magyarnak lenni vér kérdése, tehát az a magyar, akinek az ősei ezer esztendővel ezelőtt Ázsiából jöttek ide, vagy az a magyar, aki aláveti magát az ezeresztendős magyar vérsúgta misztikus paran­csoknak s akkor nem baj, honnan és mikor származtak ide az ősei, csak zsidók ne lettenek légyen ezek az ősök, mert akkor kizárt dolog, hogy engedhessenek e titokzatos paran­csoknak — hát ez fasizmus. Ha meg valaki úgy értelmezi a magyarságot, hogy az semmit se jelent, az nem fasiszta, de egyszerűen nincs igaza. Annak, hogy magyar vagyok, igenis, vannak konzekvenciái, csak nem azok, amelyeket a fasizmus emleget. Egyik ilyen konzekvenciája, hogy magyarul beszélünk. Magyarok vagyunk, nem azt mondjuk arra a bútordarabra, amelyről eszünk vagy amelyen írunk, hogy Tisch vagy table vagy Stol, hanem azt, hogy asztal. Magyarnak lenni tehát sok minden eddig még nem tisztázott egyéb ismérvein kívül azt jelenti röviden, asztalnak mondani azt, amit nagyon sokan Tischnek vagy másnak mondanak. Ez az egyszerűnek látszó tény természetesen sokkal bo­nyolultabb valami a maga valóságában és teljességében, mint amilyennek így kapásból, első intrádára látszik. Aki magyar, az nemcsak másnak mondja a dolgokat, mint aki nem magyar, hanem másképpen is mondja.'A magyar em­berre akkor is ráismernek más nyelvközösségben, ha nem magyarul, hanem németül, franciául vagy oroszul beszél. Ak­kor is, ha nem beszél, hanem ír. Ez utóbbi esetben két áruló jel tanúskodik ellene. Vagy az eszejárásáról ismprnek rá, vagy a színtelenségéről. Első esetben arról, hogy másformán Ír, mint ahogy azon a nyelven írni szoktak, második esetben arról, hogy utánoz másokat s nem mond semmi érdemlegeset. Ez a más, meg ez a másképpen sokezer sökmindenfélé­­ből tevődik össze, meg se lehet mondani mi mindenből. De tagadhatatlan, hogy: van. Van a más is, meg a másképpen is. Nem az a fasizmus, hogy az ember ezt elismeri és igazo­dik hozzá, nem az az antifasizmus. ho,gy az ember homokba dugja a fejét előle, letagadja és úgy viselkedik, mintha nem volna. Az a fasizmus, ha az ember erről a tényről úgy nyilat­kozik, mintha ez a tény és hozzá hasonló tények elválasz­tanák az embert az embertől., holott éppen ezek teszik lehet­ségessé, hogy ember az emberrel találkozhassék, ember az embert megismerhesse és megérthesse. Fasizmus azt hir­detni arról, ami az embert jelöli, hogy megbélyegzi az em­bert, hogy ami az ember értékét adja, leértékeli őt. Azt a tényt, hogy a magyar ember a Tischt asztalnak mondja, nem lehet se egyféle, se másféleképpen kitudni a világból. Nem lehet rá se azt mondani, elég baj az neki. se 196

Next

/
Thumbnails
Contents