Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-04-01 / 4. szám

azt, nem fontos, mindegy az. A németek köztudomásszerűen hajlamosak a fasizmusra, mondtak is olyanfélét, már abban az időben, mikor még fasizmus nem is volt. hogy a nemindogermán nyelvek tökéletlenebbek az indogermán nyelveknél s az akkori européer magyarok váltig röstelkedtek is nem-indogermán anyanyelvűk számos tökéletlensége miatt. (Nincs a főneveinknek „nemük“, az igéinknek ablaut-soruk, bezzeg a német nyelvben der a Löffel, a kanál, die a Gabel, a villa és das a Messer, a kés, hozni bringen, hozott brachte, hozva gebracht). Az, hogy én nem így mondom, ich habe es gehört, hanem így: hallottam, nem tökéletlenség, hanem tény és való. A fasisztáknak tehát így nincs igazuk. De az imént említett másik társaságnak meg úgy nincs igaza, hogy nem mindegy, mit mondok és hogy mondom. Hallottam vagy hálotam nem „egy kutya.“

Nem fasizmus tehát fontosnak tartani azt a problémát, hogy ha már egyszer magyarul beszélünk, hát beszéljünk magyarul. Nem fasizmus hangsúlyozni, sőt szorgalmazni, sőt élelünk egyik gyökérkérdésének tekinteni azt, hogy hallottam magyarul van, hálotam meg nincsen magyarul.

Azt hiszem, abban mostanra már megegyeztünk, hogy ez a hallottam-hálolam példa csak szimbolizálja azt a sokezer sokmindenfélét, ami együttvéve jelenti azt a tényt: jól magyarul van és nincs jól magyarul. Most még csak azt szeretném, ha meg tudnám értetni mindenkivel, hogy nem fényűzésképpen ragaszkodunk mi ehhez a sokak szerint nem is olyan fontos tényhez, hogy ha már egyszer magyarul beszélünk, hát beszéljünk magyarul. Nem soviniszta magyarkodásból hangsúlyozzuk ezt, hanem egyetemes emberi érdekből. A magyar embernek nem könnyen levelkezliető, szervetlen járuléka az, hogy magyarul beszél, hanem egyetemes embervoltának szerves eleme. A magyar beszéd segítségével fejezi ki önmagát, a magyar beszéd segítségével gondolja el az emberiség számára közölnivalóját, a magyar beszéd segítségével szolgálja az emberiség egyetemes érdekeit. Nem szebb vagy több vagy különb ez, mint a német, vagy a francia, vagy az orosz beszéd, egyszerűen: olyan, amilyen. Kiki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Ez a mi kalapunk. Jhát ezzel köszönünk.

IV.

Egyszerű tény volna ez így önmagában véve, ha nem kereszteznék egyéb tények s nem bonyolítanák ez által. A magyar beszéd, a magyar nyelv azonban több és más mint a magyar érintkezésmód pszichologikuma és a magyar ember eszejárásának a logikuma. Történelmi fejlődés eredménye is a magyar nyelv s esete ezért bonyolult eset.

197