Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

a katona-kravátli, Hogy szinte a szem dülledt tőle? Tudom, eszményed mentői több zaj És annál kevesebb kormányzás! Oh tisztviselők szent Mekkája, Szerencsétlen flótások vágya, Aranygallérok Kánaánja, Szent Svábia ledülsz örökre! Miért tartád a sok tanácsost, Ha mosit tanácsot mégsem adnak?

STROOM: No gyermekim, strategikus szempontból Mindenki fusson, aki merre tud.

ISTVÁN: Itt vagytok mégis?

KAR: Nem vagyunk, uram. (Elfut.)

STROOM: Kössünk hát békét. Én önkénytesen Lemondok minden címem- és jogomról, Csak hagyjatok, hogy kenyerem keressem.

ISTVÁN: Legyen, tegyük le, gyermekim, a fegyvert. Nagylelkűség a győztest illeti.

STROOM: Igaz. (Félre.) Jó, hogy még nem civilizáltam, Máskép most drága lenne a kötél. i /

ISTVÁN: Mit fogsz tehát már most elkezdeni?

STROOM: E klasszikus pogány komédia, Látom, nem az én tettkörömbe vág, Az államalkotás nem kenyerem, Eszmém dicső volt, büszke, nagyszerű: Az egységes, erős monarchia', De gyakorlatban az enyv gyenge szer, Csúnyául szétment, amint ráütöttél. Romantizmushoz térek vissza hát, Keresztény művelődés tudományom, Kozmopolitizmus a mesterségem. Jó, hogy megőrzém aktáim között A sípládát. Elő te régi társ!

ISTVÁN: Ez jól van, húzz hát egyet rajta, sógor, Bukfencet is hányhatsz, mi mulatunk, S gondunk lesz rá, hogy úgyahogy megélj. Mert kettőt nyertünk mégis általad: Egy szót mi eddig nyelvünkből hiányzott A huncutot neked köszönjük, és A drágább vívmány egy szakadhatlan pánt: Az egyetértés, mely most összefűz. Nem úgy barátim?

CSELÉDEK: Oh igen, örökre. Mi benned élünk, és te meg erős Bennünk vagy.

ISTVÁN: Most a második szerződést Pecsételjük meg, nem miként az elsőt, Vérrel, de borral. Mürzl, hozz kupákat, Te meg játsszál romantikus danát.

STROOM (kintqrna mellett énekel):

190