Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

oljárás mellett döglött el. Most el, nyugodni ennyi fáradságra! (Bemegy a házba a karral.)

UROS: Hogyan tetszik, barátim, e dolog.

MITRULE: Maradtunk volna bár a réginél, Sajnálni kezdem régi uramat.

JANÓ: Vizsgáljuk át ez amuletteket Nincsen bizalmam már most semmihez. Hát hogyha lóvá lettünk ebben is.

MÜRZL: Nézzük meg, rég kíváncsian forgatom, lm itt az olló, fejtsd fel, Carlo, te.

CARLO: Egy lap papír beírva, olvassuk meg: (olvas) »Oh macskaevő A te szép rendeltetésed őrizni a civilizációt, S a civilizáció én vagyok.« Corpo di Bacco, ez ajándokod hát? Maledetto Tedesco, no megállj! Jó, hogy kitudtam ideje korán. Búcsút veszek ím a kapúfélfától, Velem csak német többé nem beszél. (El.)

UROS: Enyémben meg mily rejtélyes felírás, Ebben 'falán mégis csak van erő (olvas) »Cár dava mi pák trasimo.«

MÜRZL (nevetve): Ah szép erő, olvasd csak megfordítva.

UROS: ó, mi sárt kap ím a vadrác . . . Akasztófát, kiszolgált vakmerő, Kerékbe törni régtől érdemes! Ez-é, miért gazdámat elhagyám? Megállj, ha élek, jóvá is teszem. Hejh' gazda, gazda!

MITRULE: Hát nekem mit írt? (olvas) »Ügy szeretlek, Hogy megeszlek«, Megállj, farodra forrjon ez a mondat. Tudod-e mit tesz az, hogy Cinye mintye! Hejh gazda, gazda!

JANÓ: Lássuk most enyémet (olvas) » ........................... « Zatraceni szvinyár, ördög, pokol,

Uhor szom és az is leszek, míg élek. Hejh gazda, gazda, nincsen-é füled?

MISKA: Hát ez: (olvas) »Segíts magad ten sorsodon, Mert el van hagyva, aki másra vár. Erőm nem bennem, — marhaságtokban van.« — No jó, segítek, csak te meg ne bánd’. Hejh gazda, gazda, jöjj ki az odúból! '

MÜRZL: Lássuk már az enyémet is. lm itt van: (olvas) »Willst du dich gut unterhalten, Werde ich gut aufgelegt sein.« Jöjj, kérlek, gazdám, végünk van különben.

UROS: Hogy is tűrhettük] e földönfutót Idáig is, hogy félheténk egymástól? De érdemeltük ezt a bűnhödést.

ISTVÁN (félig kibújva): Mi zajt csináltok? majd no ád a sógor, Ha meg találja hallani.

JANÓ: Mi hívunk. Megbántuk, amit véténk ellened, Oh jaj bocsásd meg és fogadj kegyedbe1 < ' <

ISTVÁN: Ez ólba? jöjjön aki belefér. Csak halkan, halkan, nem leszek oka, Ha rátok olvas egy paragrafust.

UROS: Paragrafussal mink verjük agyon, Mit az udvarnak árnyain szedünk fel.

MISKA: Vezess te és kiverjük a világból.

ISTVÁN: Az Istenért, mi lázadó beszéd! Látjátok, hisz ki tudja, mit akar még; Csak nem lehet feltenni, hogyha ember Istennek mása, jót ne is akarjon, Eddig még semmi jót nem leltünk benne, Bizonnyal hát a jó mind hátra van még.

UROS: Ki még tovább vár, gyáva vagy bolond.

ISTVÁN: Az Istenért, csak türelem, barátim, Fohászkodjunk intább a szent Istenhez, Hogy a szívét világosítsa meg; S végezzük így, mondjátok el utánam: Isten, ne nézzed benne, hogy ő sváb, Igazi, hogy az nem szép, de még se’ bűn; Aztán meg ő is á te teremtésed,. Mii végből: azt te legjobban tudod. — Jó éjtszakát — nem hallok semmit is, Éppen most álmodom1, hogy jóra fordul (behúzódik).

JANÓ: Te vagy közöttünk első, légy vezér. Hiszen már horkol. Oh mit is tegyünk!

MISKA: Segítsünk hát magunkon, mint maga Tanított a sógor. Fel, jöjjetek, Rejtekben fontoljuk meg a hogyant, Aztán cselekszünk fényes napvilágnál. (Mind el, kivéve Mürzlt.)

MÜRZL: Szegény gazdám! Mondhatlan fáj, hogy így Ellágyult minden férfi ereje. — Estende itt szoktunk volt összejönni Nehány édes szó- s még édesebb csókra, S most ahelyett a kutyalyukba bujt. (Sír.) Kihívom őt és addig biztatom, Míg végre tán még megkeményedik. í i

STROOM (sompolyogva ki jő): Oh hölgy! örülök, hogy találkozónk, Epedtem néhány édes szó után. A sok fáradság és sok gond miatt, Mint megterhelt villámtelep vagyok, Melynek pozitív pólusán a láng ég, .............. öledben lelnék negatív helyet!

MÜRZL: Kikérem én az ily trágár beszédet. Ott szólj így, hol személykereseti Adót fizetnek. 1

STROOM: Oh te félreértesz, Pedig reményem abban pontosult, Hogy engem, aki Hegelt megtanultam, E barbár házban, a nem én világból, Te, eszméim konkrét szubjektuma, Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted, Te egyedül fogsz engemet felfogni. Oh hagyjad lelkem átolvadni benned, Ne tarts el ily merő negációval S én véled az üdv minden mélyeit Kifürkészendem.

MÜRZL: Menj el a pokolba, Egy szót se’ értek e handabandából.

188