Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

ISTVÁN: Jaj nékem, holnap István napja van. Házunknak ünnepe, így menjek-e Templomba?

STROOM: István? hát mi ember az?

ISTVÁN: ő alkotá e házat s rendezé A konstituciót.

STROOM: Ah el vele! E dekrétummal ím kasszírozom. Ezentúl Zs . . . lesz ünnepünk, Kendervetések védőszenle ez S a kender minden rendnek talpköve. Kormányoz, mert papírt szolgáltat nékünk, Igazságot tesz kötél képiben, S pénzül forog, ha bankóvá silányul.

ISTVÁN: Mi az a bankó? vagy mankó talán, Olyannak támasz, aki járni nem tud. De nékünk jó ám konstituciónk.

STROOM: Megint a lázongó szót mondod el? Miért nem mondod jó az oktroink? Többé ne halljam. íme itt a bankó. Jobb pénz, mint amit eddig bírtatok. A huszas mától kezdve mit sem ér, Csak én veendem még el kegyelemből Adóba s tikteket ezzel fizetlek.

ISTVÁN: Csodálatos — de mégis pénz, ha mondja.

MITRULE: Ki tudja, mit rejt, ámde pénznek látszik.

UROS: Talán csak pénzünk párti cédulája.

CARLO: Beszélhet nékem, e rongy rongy marad.

STROOM: No lássátok, mi sok dicső reform, De még koránt sincs vége.

CSELÉDEK: Jaj nekünk!

^ STROOM: Mi célra e fehér búzakenyér, Midőn haszontalan dobjátok el Szemétre a kukorica csutakját? Én gépet hoztam azt megőrleni, Jól laktok véle, s a búzát adóba Adjátok. Lám mi egyszerű eszközlés. t

ISTVÁN: Hát hogyha a csutak menne adóba?

KAR: Jaj el ne vállald. (

STROOM: Szörnyű butaság. Hisz abbul áll éppen financiális Munkám előnye, hogy értéktelen Lomot értékesítsz, ha megeszed, S az értékes tárgy nékem megmarad. De ezt oly könnyen fel nem foghatod, Olvasd el e tárgyról a szakművet* Ámbár rövid, de jól ki van merítve. (Egy fóliánst ad át.)

ISTVÁN: Inkább csak elhiszem, hisz jól tudom Zsebemről, milyen jó ki tudsz meríteni. — De engedelmet kérek elvonulni, Szégyenlek már tovább e lány előtt Úgy állni, mint zilált madárijesztő. (Elvonul a kutyaólba.) i

MITRULE: Hát a bankó igazán pénz, uram?

STROOM: Pénz, hogyha mondom s jaj, ki kétkedik.

JANÓ: S hát az adó kinek zsebébe megy? :

UROS: Mondd, mit kapunk belőle?

STROOM: Nyugtatót.

UROS: S a pénzt?

STROOM: Segédeim a kormányzatban.

MITRULE: Leszünk segédeid.

STROOM: És ki dolgozik? Tán én? nekem hivatásom nagyobb, Te szánts, te vess, vannak nekem segédim. Elő — elő! (néhányan a karból lejönnek.) Ezek bírák leendnek, Méltóságos, megfontolt férfiak, Büdösek bár, de még ez mit se tesz. E fürge nép lesz a policia Mely béfuródik száz rekesz dacára S kevéssel több piszkot hagy hátra mint Ételt. — Finánc* meg e szemérmetes Piaci légy lesz. Ez a kis bogár, Melynek hátulja fénylik,, fogja a Pátenseket kiadni s magyarázni. lm a tanítók itt az éji had, Sötétséget keresve, meg penészt. E nagybajúszú, nagyszájú gyerek, Ki úgy csörtet, hogy szinte félelem, Ez lesz házamnak véde, támasza. Mindnyájatoknak itt a pápaszem, A gravitást megadja néktek az S ki dolgotokba furakodni mer, Közös boszúnk választott célja lesz.

UROS: Nézzétek, ott a hídról most esett A sárba egy ökör — gyerünk kihúzni.

STROOM: Avagy te lettél-e policia? Ki engedné meg az avatkozást? Mikor fog egyszer a rend már bejőni? Maradj. — Barátim, menjetek oda, A protokolt vigyétek magatokkal, Rendesen járjatok el ügyetekben, Hogy lássa e nép, hogy mi a kormányzat. (A kar el.)

JANÓ: S mi lesz az ígéretből, szép uram: Hogy sorsunkat javítani fogod, Hogy egyaránt urak leszünk mindnyájan?

STROOM: S nem vagytok-é? ki több a többinél? Tán pénze van, ide vele, nem tudtam.

JANÓ: Amint látom, csizmadiát fogúnk.

UROS: Pogányt fogúnk, és most visz a pogány.

STROOM: Csitt, lázadó, vagy egy paragrafust Rád olvasok, hogy meg nem köszönöd. Tartsátok a szent amuletteket, Híven őrizve s várjátok nyugodtan, Nagy terveim már érni kezdenek. (A kar jő az ökörbőrrel.)

JANÓ: Lám itt is hoznak egy érett gyümölcsöt.

STROOM: Amint látom, mái* későn jöttetek. No semmi sem. Csakhogy a protokol Rendben van és aztán elég csinos: Nyolc ív. Hiába, megnyugvást szerezhet, Hogy rendes

187