Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
Az államban eszünk nekünk elég van S gondoskodunk eléggé a tömegről. Annak nem is kell a fej, csak azért, Hogy sógorom a kalapos megéljen. Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta, Ha a színházban készül. Gondoskodtunk Már oly rendszerről és oly eszközökről, Hogy készüljön bár a Sión hegyén, Butává nemesül. Hidd el nekem. KAR: Hát a jó ízlés, a klasszicitás Nevében kérlek, hadd el azt a port. STROOM: Fitymálom a jó ízlést, klasszicizmust. Tórik-szakad, a pörnek folyni kell. KAR: Jaj nékünk, ám de néktek még jajabb. STROOM: Fogjunk munkához. Mindenek előtt Hozzuk tisztába a bevezetést. Hol passzusod? ISTVÁN: Nincs. H STROOM: Vajh mi szörnyűség. De legalább reményiem, el vagy látva Tartózkodási jeggyel. ISTVÁN: Nem vagyok. STROOM: Nem utazol hát s nem tartózkodói? Mi vagy te hát? Hol a keresztlevél? ISTVÁN: Nincs. STROOM: Ügy tehát még tán születve sem vagy S szomszédaiddal már is porolni mersz, A rendetlenség itten végtelen, Szörnyű rossz a politikus kormányzat, Pedig mindennél ez előbb való. De jót állok, hogy talpra állítom. — Hallgasson addig a magán panasz És sérelem, számára nincs fülem: Az egyes veszhet, hogyha nyér a köz. ISTVÁN: S ki az a köz, ha mind vesztünk miatta? STROOM: A köz azon nagy eszme és kapocs, Mely egyesít s mit én képviselek. KAR: S mi véled, mester. Nélkülünk mi sem vagy. STROOM: Szerencse, hogy gyanítva e hiányt, Hoztam magammal mindenik egyénre Vagy ötven ív rubrikázott papirost, Előlegesen, úgy hiszem, elég lesz. Itt néktek az igazolási jegy, A marhapasszus, fegyverengedély. — Névösszeírás, birtokív, adókönyv, Keresztlevél, oltási bizonyítvány. ISTVÁN: De nem vagyunk beoltva. STROOM: Mit se’ tesz, Csak a rubrika jól legyen betöltve. De halljátok tovább s örvendjetek: Katonaságtól felmentő levél, Pótlék-adó, dohányra engedély, És borboléta. Imi itt a cselédkönyv, Községi bizonyítvány, később jőnek Tájékozásul a kormány-lapok, Hetenként egy szekérrel. — KAR: Oh pihenj meg! Elég áldás ez egy lélegzetedre, Megfúlsz belé. CSELÉDEK: Félek — hogy mink fülünk meg. ISTVÁN: Hová teendjük e tenger papírost;. STROOM: Egy részét mindenik magával hordja, S elég nagy e ház hivatalszobának. ISTVÁN: S mi hol lakunk? STROOM: E kis kedélyes ólban. De folytassuk csak. E pótutasítás Szükséges mindeneknek; nélküle Létezni sem lehet. ISTVÁN: S mi azt hivők, Hogy létezünk. Szép haeresisben voltunk. STROOM: Létezni enged ím ez új adónem: Személykereset, mindenekre szóló. MÜRZL: Bomolj meg, rám ugyancsak mit se’ szól, Hazádba tán való ily kereset, Itt a személy nem hoz be. i STROOM: Hát ingyen megy? Tessék elhinni, még jobb kedvelem. — De most a taksákat fizessétek le, Aztán a többit. ISTVÁN: Honnan győzzük ezt? Szegénységünktől ennyi nem telik. Inkább kérnénk kevesb kormányzatot, Hogy nékünk is maradjon valami. STROOM: Nincs ám, mivel henyék vagytok nagyon, Csak úgy dolgoztok, hogy megéljetek; De én mindenre jó adót vetek, Mentői nagyobbat, s hogy megéljetek Még orrotokkal is kell túrnotok A földet. így virul fel az ipar. ISTVÁN: S mi hasznunk, hogyha többünk nem marad, A munka nem nagyon kedves mulatság. STROOM: Nekem lesz hasznom, s nektek károtok nem, ön zsírotokban fuldokoltok úgy is, De én hoztam civilizációt,, S egy érvágás egészséges leend. íme minek e fityegő ruha? (Leveszi a mentét.) Esernyő is tesz ily szolgálatot. Mi haszna e szárnyaknak itt? le vélökl (Levágja az átilla végeit.) E paszománt — pénzül fog kamatozni. Lám mennyi van csak itt meggazdálkodva. Minek sarkantyú? ISTVÁN: Nem járunk kutyán. STROOM: Gyalog jár, aki bífy ki nem bír, fekszik. Vagy mért a csizma is? nagy fényűzés. lm a civilizáció nevében Megajándékozlak e fapapuccsal, Éz olcsó és örök időkre tart. Meg amint hallom, ti gatyát is hord tok, ? Mire való az, — én nélkülözöm, S mi úr vagyok mégis, — le a gatyával. JANÓ: Ügy látszik a paradicsom kezdődik, Mezítelen fogunk maradni benne. V /
