Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
STROOM: Sackerment, voltál vagy nem? Itt a rovat, azt be kell tölteni. MÜRZL: Nem voltam. STROOM: így, most kérdeni, hogy miket tudsz. MÜRZL: Semmit sem. STROOM: Ez gyanús válasz nagyon. Meglátjuk később, cinkos nem vagy-é. Janó, te lépj elé most, hogy neveznek? JANÓ: Brinzának. STROOM: Jó hangzású név ez is. Hát tégedet? ISTVÁN: Magyar. STROOM: Mi parvenü név! Vad származás, no mindegy, megjavítjuk. Máder leszesz. így, — még csak ez hiányzott, Most már kimondom az ítéletet. (Könyveket forgat.) A nyolcadik kötet harmincadik Cikkében harmadik paragrafus Az engedetlenség bűnéről szól, S akasztófát mond a gonosztevőre. KAR: Halált rá, — annál több marad nekünk. STROOM: Igaz, hogy azt a hatvanhatodik Cikk ipszilon pontjában korlátozza S csak a felségsértési bűnre szól. Valóban te, szerencse gyermeke, E pont dicsőn megvédi életed. De rád reccsent már a következő könyv, lm itt van a cselédség viszonya Urához, mely nyíltan hivatkozik Az első könyv pótutasítására, Hol is tisztán szabott a büntetés; Tíz évi fogságtól hat botcsapásig. KAR: Lám mily megnyugtató precizió. Mily tiszta, csak hogy megtalálni baj. STROOM: De itt könnyítő körülmények vannak, Például: nem vélem ellenkezél, Csak gazdáddal. Húsz botot fogsz kapni, E lánynak meg amnesztiát adok. (Félre.) Köszönd, galambom, ragyogó szemednek. MÜRZL: Ezért szememnek kár is volt ragyogni, Gazdám másképen tudta azt felszítni. UROS: No mondhatom én szép ternót csináltam. De nem jött ingyen — megfizettem érte. MITRULE: Eben gubát cseréltünk, úgy hiszem. STROOM: Máder, neked még fennmarad jogod A kártérítést rajta követelni, De ez külön polgári port igénjrel, Ha díjait előre leteszed. ISTVÁN: Elállók tőle. STROOM: Szép nagylelkűség! ISTVÁN: Nem volt nagy károm. STROOM: Hát a napmulasztás, A fáradság, a járás és kelés, A vádbeszéd, viszonbeszéd, ellátás Szép összegecskét tenne, mondhatom. ISTVÁN: Ingyenbe megy. Ha a port nem gyűlölném, Inkább keresném a szomszédomat, Kukoricámat, aki megrabolta. STROOM: Te Urossal tehát kiegyezél, Pöregyességed díja tíz huszas. Tessék letenni. A kukoricát Mi illeti (könyvekben keres) csodálatos dolog, Ez egy eset még nincs a törvénykönyvben, No majd csinálok róla egy fapátenst. — Tehát, uram, elsőbb is kérdezem, Hogy alaposan járjak el e tárgyban, Nem hebehurgyán, mint itten szokás — Csak a gyümölcs vagy a szár is szenvedt kárt? ISTVÁN: Természetes csak a kukorica. STROOM: No látod-e, még ez nem nagy dolog, Mert itten mondja a paragrafus, Hogy ültetvényben tett hibát könnyíti, Ha csak gyümölcs sértetett, nem a törzs. ISTVÁN: Mennykő üssön meg — hagyjuk ezt uram. Nem szóltam semmit, itt a tíz huszas. Isten velünk. STROOM: Nem úgy, fel van már adva Az ügy, s kell folynia, ha valamennyi Papírgyár készítménye elfogy is, Ha az utósó inged megy bélyegre, Ha a hámból kidőlök mint szamár, S székemre tizedik utódom ül, Ki mostan még csak hallgatni tanul, De néked igazat kell kapnod és Testálhatsz e pórról mint vagyonodról, Ha közbe nem jő a végső ítélet Amnesztiája. ISTVÁN: Rettentő öröm! KAR: óh mester! kérlek mindenekre, Mi szent előtted, sérthetetlen: A császárnak fogadására És az oktrojált alkotmányra, A német egység jóvoltára. Spenátra és sárga répára. Ne kezdj, ne kezdj polgári pórt el, Tudod az a pedáns görög kor, Pogányos klasszicitásával, Időt s tért mi szűkre szabott ki, Melyben komédiája játszik S milyen nagyot helyez a szépben. 1 Hogy fér belé két emberélet, Hogy járjuk Pontiust, Pilátust Midőn még fel sem is találtuk A civilrechtet, romantizmusfc, A puskaport és az ásítást, Népünk későbbi hivatását. Kérünk hát, mester, hadd el, hadd el, Ki jőne komédiát nézni, Hogy végét unokája lássa. Ki még otthon nem született meg, Vagy hogy szülessék a darab közt, Butára sülne el, óh félek. 1 STROOM: Legyen buta, csak jó polgár legyen. Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges? 185
