Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

PARASZTSÁGUNK VILÁGPOLITIKAI TÁJÉKOZÓDÁSA. „Mint a dinnyeberki paraszt szabadiskola igazgatója, köszönöm, a szabadiskolám részére küldött külön példányt. Iskolánk programjába tartozik az újság cikkei alapján világpolitikai és világgazdasági kérdések megbeszélése, Ez'öi keresztül hallgatóságom, kb. 30 ifjú és öregebb kisgazda, bepillantást nyer a világ gazdasági és politikai életébe. Az eddig a külföldi helyzet őszinte megismerésétől elzárt kisgazda társadalom láthatja nyugaton és keleten egyaránt, hogy mik a most dúló politikai és gazdasági küzdelmek sarokpontjai és miért megy olyan nehezen a béke megteremtése. Felolvasok egy-egy cikket, majd megindul a megbeszélés, a vita, hogyan is van ott vagy amott, hogyan volt és kellene lenni nálunk. Önmaga alkot a gazda véleményt a megbeszélések végén, látja rendkívüli fontosságát műveltsége és eddigi szűk látóköre bővítésének. A régebbi példányokat kiosztom azzal, hogy még sok érdekeset találnak, amit együtt már nem tudunk elolvasni, mert nincs rá idő. És ők otthon olvasgatva a következő megbeszélésen előhoznak olyan dolgokat, amikről ők a lapban még olvastak és ami mindenkit érdekel.“ (Somfai József kántortanító levele. Uj Magyarország, 1947 február 22).

MIÉRT NINCS FALUN RÁDIÓ? „Több újságcikkben olvastam már arról, hogy a „Falurádió“ műsorát Budapest I-ről Budapest Il-re tették át. Nekünk nem az a sérelmünk, hogy most kénytelenek vagyunk a „Falurádió“-t más állomáson hallgatni, hanem sokkal inkább az, hogy nincs mivel. Arról még nem hallottam, mégcsak említést sem, hogy a jövő egyik fontos feladatává teszik a parasztságnak olcsó készülékkel való ellátását. A múltban volt egy akció, de a „Néprádió“ nem arra szolgált, hogy a parasztság kultúrigényeit elégítse ki, hanem arra, hogy a kisebb fizetésű középosztálybeliek jussanak hozzá olcsó készülékekhez. Ez a legjobban onnan látszik, hogy a készülék hálózati áramhoz volt konstruálva, arról meg azt hiszem beszélnem sem kell, hogy faluhelyen talán 100 esztendő múlva sem lesz villany, hiszen, ahol van,

ott sem működik.“ (Pataki Zsigmond, Mezősas: A paraszt meg a rádió. Magyar Parasztélet, Í947 március 2.)

MISKOLCNAK NINCS NYILVÁNOS KÖNYVTÁRA. „A miskolci polgárnak nemcsak hogy igényei, de lehetősége sincs arra, hogy kultúráját elmélyítse. A százezres lakosú városban ma egyetlen nyilvános könyvtár sincs. A múzeum könyvtára 25 ezer kötetből áll, de ez sem nyilvános, a modern könyvek hiányoznak belőle s támogatást sehonnan sem kap. A város az ezévi újjáépítési keretben tervbe vette egy nagy nyilvános könyvtár felállítását. A múzeumi könyvtár 25 ezer kötete ide kerülnie s a költségvetésben jelentős összeget irányoztak elő modern könyvek beszerzésére. Egyelőre megfelelő helyiség hiányán vajúdik a dolog.“ (A második legnagyobb magyar városnak nincs egyeteme és nincs könyvtára. Szabad Szó, 1947 március 7.)

A DOLGOZÓK SZÁMÁRA IS KELL KÖNYVET KIADNI. „A felszabadulás életrehívott számtalan dolgozók iskoláját, népi kollégiumot, partikulát. Számuk egyre növekedik. Szerte a vidéken és a külvárosokban dolgozó kezek nyúlnának a könyv után. Számolt-e a magyar könyvkiadás idáig ezzel? A dolgozók számára is kell könyvet kiadni. Ez elsősorban annyit jelent, hogy olcsó, másodszor pedig, hogy jó szórakozást, tudást, nevelést nyújtó könyveket. A magyar irodalom klasszikusainak olcsó hozzáférhető kiadása még ma is tejesen hiányzik a könyvpiacról.“ (Czibor János: A magyar könyvkiadás új feladatai. Szabad Szó, 1947 február 23).

A CSAVARGÓ MOZI. „A mutatványosok ismert országúti vándorkocsija áll a községháza udvarán. A tanácsterem zsúfolva. A vásznon pedig mindun tálán, sűrűn, a legragyogóbb napsütésnek szánt képen keresztül is folytonosan „esik az eső“, ömlik, szakad szinte. Az ócskára használt, selejtes filmek legalább egyharmadát kicenzurázta már a sok-sok elégés, harmadát elfújta az ép ez okból szükségessé vált kivágás. „Repülő banditák“, ez a címe a vászonnak. Gengszter film.

176