Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
nek a nyomán értjük és érezzük, hogy a Hodzsa nemcsak egzotikus és komikus figura, hanem az elnyomottak szószólója és egy becsületes, egyenlőségen alapuló úi társadalom harcos prófétája is. És még egyet azoknak, akik finnyásak: nem érzik tendencia a regényben sehol. Kovács Ferenc THOMAS MANN: József és testvérei. (ford. Sárközi György és Vajda Endre, Athenaeum). Sokkal több ez a regény-eposz, mint írói remeklés, a bibliai József történetének hatalmas arányokban megjelenített világa. Éposz: mithoszt mesél el, valami ősegyszerüt és ősnagyszerűt, ami ott lapul, szinte tudattalanul a lélek alján. Mi a mithosz ? A közösségnek tudat alatt lappangó emléke, szóbaöntve, visszaemlékezés valami nagyon ősi, régi eseményre, amely viszont szintén csak visszatükröződése, emlékrezdülése egy még régibbre. A lét gyökereire való emlékezés. Egész életünket ez az emlékezés irányítja: úgyszólván megszabja. Ezért vette elő Thomas Mann ezt az ótestamentomi történetet, mert ebben tudja legjobban ábrázolni ezt az emlékezés sorozatot, amely végül rejtélyes, égi titkokat kutat. ősi példára emlékezik Ábrahám, a nagy ős, mikor útnak indul Sineár földéről. A hold, a legősibb vándor példája indítja fel vándorösztönét s utódaiban és unokáiban, valahányszor valahonnét felkerekednek, a vándorlás ez ősi képe újul meg. Mikor Jákob, anyai bíztatásra megcsalja a szőrös Ézsaut, szintén csak egy régi. szintén asszonyi rábeszélésre megtörtént bűnesetet elevenít föl, a paradicsomi esetet. Ézsau csak azért nem veri tüstént agyon, mert borzadva veszi észre, hogy a testvérgyilkos Kain szerepe fenyegeti. Az élet ismétlődés, ősi példák ismétlődése. Egy-egy ilyen Ábrahám, Jákób, József féle alak nemzedékek, századok mintegy jelképes összevonása, ennek az örökké újuló játéknak a jegyében. Szerep és játék, mondja Thomas Mann. Igen, mert az ősi formák ismétlődnek az életben, tehát szinte mindenkire előre kiosztódik a szerepe. S ha tudatában vagyunk szerepünknek, ez magasra emel, élhetjük, játszhatjuk a szerepet, a „szent játékot.“ József „szerepe“ a legérdekesebb ebben a nagy mithikus játékban. Megkötözik, szinte meggyilkolják. Három napig hever a veremben, szinte a sírban. Azután kiemelkedik a sírból, majdhogynem: feltámad. S dicsőségre jut, a világ ura lesz. Megbocsát és felemeli azokat, akik a mélységbe dobták, a testvéreket. Mintha ez a történet közelebbről is ismerős lenne, innen az Ötestamentomon. Persze hogv ismerős ... Azt mutatja, hogy nemcsak hogy az emberentúíi, másik világból indul el a mithosz, de földi példák hosszú sorain át megvalósulva megintcsak valami földöntúli cél felé tart Ezt mondja el Thomas Mann. Közben régi világok, emberek, halott kultúrák elevenednek meg megragadó művészi erővel. Hogy igazul és érvényesen is, azt a vallástörténész ítélheti meg. A „Varázshegy“ sokszor halálra szavazó művészete után ez a mű, az elbeszélés egész rendkívüli varázsával sokkal pozitívabb. Az életünk mélyén húzódó, végtelenből végtelenbe tartó erőkre mutat rá, melyeknek földi életünk, minden mélységével és magasságával pillanatnyi megjelenési formája csupáin. ifi. Muraközt/ Gyula AICHELBURG: Láthatatlan világ (ford. Jászay Magda, Franklin). A Franklin-Társulat népszerű tudományos sorozatának ez az ú: száma a baktériumok világában kíván idegenvezetőnk lenni. Az emberi élethez legközelebb fekvő probléma, a betegség és a köznapi élettől mérhetetlen távolságba eső bakteriológiai laboratóriumok munkája közötti űrt még egy olyan könnyed csevegőnek is nagy feladat áthidalnia, mint Aichelburg. Mint a sorozat többi számában és általában népszerűsítő tudományos irodalmunkban, itt is megsínyli a tudomány a népszerűsítést, de ez még a kisebb baj, a nagyobb az, hogy a tudományos színvonal néminemű alászállítása egváltalán nem teszi hozzáférhetőbbé a bakteriológiát. Az a gyanúnk, hogy a klasszikus tudományt nem kell népszerűsíteni, mégis meg kell hajolnunk a mű nagyszerű anekdótikus közlési módja és nemes igyekezete előtt. Megismerkedtünk a szervezetünkkel szoros kapcsolatban élő apró élőlények formájával, élet-173
