Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

mi az a mese, mert magamra maradt királyfi vagyok, király-apám, királyné-anyám villamoshintón elutazott nagymesszire. És tüstént ráismerünk a kicsi királyfira: pesti proletár gyerek. Nem nő a mesék tején, mert szülei látástól vakulásig dolgoznak, mert a „mesetündér a fényt keresi és a pincelakásban sötét van.“ És a magányos kicsi királyfi mesélni próbál magának. Ezekben a mesékben a királynét ébresztőóra kelti fel, a tündérkirálynö meg ilyeneket mond: „Hát kivételesen elmondom, pedig ez szigorúan tilos, mint a fürelépés.“ Ezeknek a meséknek a hőse, a kisinas, „hat napra a hetediket“ kapja fizetségül, délbe rigófüttyöt ebédel, vacsorára azt eszi, ami délről megmaradt. A pesti mese vajúdik és akar megszületni ezekben a mondatokban, " Hárs László meséiben. (Mert mostmár bátran meséknek nevezhetjük e nem-meséket; hiszen Köcsögné is disznót hajtat ki legkisebbik fiával, pedig „malac volt még a disznó, annak is koszos és sáros, de bizonyos, hogy disznó lesz belőle, hát megilleti ez a címzés.“) Megilletődve álljuk körül a kis pesti mese-gyerek bölcsőjét és tudjuk; életképességét az fogja eldönteni, népmesétől fogantatott-e?

Oláh Andor

VERES PÉTER: Húsz év (Misztótfalusi).

Veres Péter 20 éves írói munkásságából válogat ez a könyv. Az első részben szépirodalmi müveiből, a másodikban tanulmányaiból kapunk kóstolót. Ez a válogatás dönti el: szépíró-e vagy tudós. A Kisbojtár belopózik a szívünkbe, együtt kínlódunk a gyepsor szegényeivel, a félcsiDejükkel, meg a lovaskódusokkal. A tavaszi és őszi esőt a magunk bőrén érezzük: keserves ilyenkor a pásztor élete. Megismerjük őket és velük küzködünk, mert Veres Péter stílusa életük jelképe: cifrázás és sallang nélkül való fáz ügyes-bajos ember nem ér rá cifrálkodni), minden felesleges elemet kilök magából. A Falusi Krónikából, Gyepsorból, Számadásból, Szükesztendőből még inkább meg tudjuk, mit ér az ember, ha magyar, mint ilyen című könyvéből. Tanulmányai közül is azok érdekfeszítőek, melyekben a magyar falu, a magyar paraszt életének egy-egy konkrét problémáját vitatja. Elbeszélő müveiből, jelképrendszeréből kiolvasható s a tanulmányokban, cikkekben foglalt tudománya egyaránt arra figyelmezteti a „tiszta“ tudomány hivatásait, hogy ezentúl csak azt fogadhatjuk el tudománynak, ami magában foglalja a földdel birkózó magyar paraszt világát is. Oláh Andor

LEONID SZÓLÓ VJOV: A csendháborító (ford. Illyés Gyula és Jekaterina Gutkina, Révai, Hatodik ezer).

Már gyermekkorunkban nagyokat nevettünk a bölcs Naszreddin hodzsa kópéságain. Persze akkor még nem értettük meg csínytevéseit teljes valójukban: még csak a keleti egzotikumot láttuk benne s a kómikus figurát. A gyermeki derű mosolyával s időnként hangosan kibugygyanó kacagásával kísértük a Hodzsát mindenüvé, ahová akár gyalog, akár pedig klasszikus szamarának a hátán elkocogott.

Később, mikor egyetemre cseperedtünk s kezünkbe jutott Kunos Ignác török folklór-gyűjteménye, megint felcsillant a szemünk, találkozván a Hodzsával ismét. Ezúttal már tudós képpel is vizsgálgattuk a róla szóló históriákat, mégpedig teljes gyönyörűségünkre megint.

Harmadik, de talán legkedvesebb találkozásunk egészen váratlanul esett vele, mikor friss könyvek között turkáltunk nemrégiben. Gyanútlanul vettük kezünkbe Szolovjov könyvét s alig akartunk hinni a szemünknek, mikor a könyv lapjain a Hodzsa nevét pillantottuk meg. Nosza, nekiveselkedtünk a regénynek az este csöndjében s aznap a hajnal még ébren ért bennünket, mert nem tudtuk Szolovjov könyvét letenni, amíg be nem fejeztük.

Nem tudjuk megmondani pontosan, milyen helyet foglal el Szolovjov könyve a modern orosz irodalomban, de az bizonyos, hogy a legkiválóbb írói alkotások közé sorolják a Szovjet-Unióban is. A hozzánk eljutott szovjetirodalomnak feltétlenül az élén jár. Meséje nem csak hogy érdekes, hanem egyike a legizgalmasabb történeteknek. Humora pedig végig kacagtató. Magának a Hodzsának az alakját is pompásan mintázta meg az író, de az összes többi figurák is élők, nagyszerűen sikerültek. Mostmár, Szolovjov regényé-172