Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
KÖNYVEK MÄRAI SÁNDOR: Medvetánc. MANN: Egy szélhámos vallomásai, (ford. Lányi Viktor). TAMÁSI ÁRON: Hullámzó vőlegény, MALRAUX: Királyok útja, (ford. Rónay György), Révai Könyvtár 1—4). Egy új sorozat négy első, eddig megjelent kötetét veheti kezébe az olvasó. A kötetek csinos kiállításúak, formájuk praktikus s a sorozat még Camus, Gorkij, Hemingway, Jammes, Lawrence, Morgan, Tolsztoj, Wilder és Woolf egy-egy müvét ígéri a világirodalomból, a magyarból pedig Illyés, Cs. Szabó, Szerb Antal, Török Sándor munkáiból egyet-egyet. A felsorolásból látszik, hogy nem adnak szerves egészet a sorozat darabjai, s talán inkább csak az üzleti szempont tette egymás mellé ezeket az írókat. Örömmel üdvözöljük a Révai Könyvtárt mégis, mert kerül benne maradandó értékű mü is. Nem éppen szerencsés, hogy Márai Sándoré az első hely benne. Olvasóközönségünkben nagy a hajlandóság arra, hogy Herczeg Ferenc helyébe őt tegye meg most az új magyar írófejedelemnek, a magyarság reprezentáns írójának. Pedig ma már kétségtelen: sokkal inkább elszakadt az élettől, sem hogy az lehetne. Ez a kötete is refleksziók és fáradt bölcselkedések gyűjteménye. Talán legsikerültebb darabja: A Hóhér. A Thomas Mann kötet az írónak egyik legsikerültebb alkotása. Témája: hogyan válik Felix Krull gyermekkorától egész a felnőtt korig kapott impressziók és a körülmények következtében— szélhámossá. Különösen érdekes az a részlet, ahol az író hősét a sorozáson mutatja be: egy pillanatra látjuk az ostoba, öncélúvá vált német hadigépezetet működésben. Akik a nagy titkot, a másik embert akarják megfejteni, azoknak különösen nagy örömöt fog szerezni ennek a kötetnek az elolvasása. Tamási darabja a szerelem megváltó hatalmát dicsőid: Bodrogiból, a célszerű megalkuvásból fazekassá nyomorodott művészből Bogyónak, az üde, friss, tisztalelkű leánynak a szerelme ismét művészt teremt. A darab nyelve: Tamásinak, úgy látszik, sikerül a nép nyelvét irodalommá nemesítenie, s ez a módja az írásnak Magyarországon is, ép*' úgy, mint a világ bármelyik más táján. André Malrauxnak, az „Emberi sorsok“ szerzőjének egy művét kapja a magyar olvasó a sorozat negyedik kötetében. Hátsó-Indiában játszik a történet. Hőse egy fiatal francia régész, aki ősi dombormüveket kutat az őserdőben s így akar pénzhez jutni. Társa Perken, egy különös dán kalandor, megpróbált ismerője az ázsiai vadonnak. Emberi sorsokat elevenít meg Malraux megint ebben a munkájában. S Claude és Perken figurája mögött ott van a lassan éledő, de gyarmati sorból felszabadulni akaró Ázsia is. Az irodalmi élvezet mellett még ió ezt is tudomásul vennünk. Kovács Ferenc HARS LÁSZLÓ: Tóbiás, a gyáva óriás (Janovits István rajzaival, Szocialista Könyvbarátok, 1946). „Gyermekmesék felnőtteknek', hát az mi fán terem? Megtudjuk, mikor az író egy szegény özvegvasszony egyszem fiát legkisebbik fiúnak nevezi, mert „a mesékben a szegény özvegyasszonyok legkisebbik fiáról szokott" szó kerülni, most se legyen másképp“: úgy csinál, mintha mesélne. Hárs László bácsi hosszú, fehér szakállt ragaszt, de úgy, hogy a vak is lássa álszakáll mivoltát: nagyapó mesél. Én meg úgy csinálok, mintha rossz kisfiú volnék és meghúzom a szakállát: rosszul mesélsz bácsi, összehordasz egyszer-volt-hol-nem-voltlól szerenrencsepróbálásig mindent, de nem tudsz igazi mesét kanyarítani belőlük. Előre megfontolt szándékod nem leplezheted: tanítómesével traktálsz, az pedig nem mese. Aztán addigaddig húzgálom szakállát, míg a kezembe marad. S ezzel egyszerre el is száll a mesemondó ereje — mint a mesebeli hősöké — nem tudom 171
