Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

eg5Telőre még nem tudjuk, hogy felfeíétörés lesz-e belőle. Lágy színkezelését most gépek, izmok és drapériák festésére szorítja. Sikere van, sok képét megvették, de ez még nem festői siker.

Gyarmathy Tihamér absztrakt képei dekoratív hatásúak, de még a naturális ábrázoláshoz képest is nagyon szegény az az egypár szín és forma, amit a végtelen sok lehetőségből használ.

AMOS IMRE RAJZAI A MŰVÉSZBOLTBAN. Hajlandók volnánk rokonszevvel belemélyedni Ámos Imre képeinek titkába, hogyha ő maga nem mutogatná túlbuzgón az utat. Anyában a gyermek, őrdögben az angyal, túlságosan megmagyarázott allegóriáskodások. Megoldásban is gyöngébbek, mint az erős távlatú tájakat idéző képei.

A MAGYAR MÜVÉSZHETEK’ SZEGEDI KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSA. Kezdjük a legrosszabbakkal. Csizmazia Kálmán és Parobek Alajos képei nem érettek kiállításra, mégis kezdetlegességükben olyan rutinosak, hogy nem is igen fognak tovább jutni Hoffmann keretező kirakatának nívóján.

Egyéni stílusa Vinlder Lászlónak, Erdélyi Mihálynak és talán Kopasz Mártának van. Vlasies Károly egyik képéből Egry József hatása látszik, Gábor Jenő Derkovits stílusát egyszerűsíti, Tápai Lajos Aba Novákot követi. Országh György, Dorogi Imre, Dinnyés Jenő inkább rutint mutatnak, mint egyéniséget. Láttuk még Rimanóczy Géza, Csertő Ferenc, Somogyi Árpád, Szőke Győző, Aino Hakulinen, Víg Ferenc, Dinnyés Ferenc képeit. Szobrokat állított ki Baranyi Károly, N. Kovács Mária, Kormos István és Petry Lajos.

Nagyon szép volt Kosz la József „Leány-arcképe“, a múzeumi anyagból. Rátarti szemérmetességgel ül a kislány a napsütésben, gyönyörű.

Vitéz Mihály

GALITZER IMRE KÉPEI, GYENES TAMÁS SZOBRAI A BIBLIOTHEKA OFFICINÁBAN. Mind a ketten keresik az egyéniségüknek megfelelő megformálási módot. Galitzer vízfeslményein még nemkívánt szín, aktrajzain fölösleges vonal is akad. Művészeti állásfoglalása határozott: hangulatát akarja adni annak, amit látott.

Gyenes a formák hű ábrázolását felejteni szeretné. Szeretne többet kifejezni, de amit érez, azt nehezére' esik domborulatokba áttenni.

VITA A FÓKUSZ GALÉRIÁBAN! A REÁLIS ÉS ABSZTRAKT FESTÉSRŐL. Szegi Pál, Mezei Árpád, Pán Imre és Hamvas Béla voltak a fő hozzászólók. A vita eredménytelen volt, nem hogy eredményre nem jutott, de még segített is kiélezni ezt a hamis kettősséget, hogy van külön reális és külön absztrakt művészet. Pedig csak jó festő van és rossz. Ha ellenséges táborok különülnek el, az csak arra jó, hogy védelmükbe vegyenek utánzókat és halandzsázókat.

Szimpátiánk, bevallhatjuk, az elvontak pártján van, mert ők hangsúlyozzák a kezdeményezés szabadságát. A másik oldal mindenáron kántnizálni akarja, hogy meddig szabad elmenni a látott valóság torzításában. Aki nem azért fest, hogy bevegyék ma egy társaságba, hanem azért, hogy száz év múlva is legyen mit megnézni a képein, az ilyen megkötést nem fogadhat el.

Aki utánoz, az hull ki először az emlékezetünkből. Csak azután a túlzók. De elvont festőnk közül is nagyon sok az utánzó. Három akadémizmus öregszik már lassan egymás nyakára konzervatív, posztimpresszionista és absztrakt. Legalább túlzókat látnánk már, ú; kezdeményezéseket. V. M.

DEBRECENI MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA A DÉRI MÚZEUMBAN. A kiállítás java alkotásait lehiggadt polgári atmoszféra jellemzi. Elsősorban Menyhárt Józsefre és Tamás Ervinre gondolunk. Előbbit első grafikusaink között tartjuk számon, de festményeire is fel kell figyelnünk. Sárgás, okkeres tónusaiban a polgárság fáradt, egyhangú világa ért jelképessé, legyen a képe egy olvasó leány egyetlen örömével, a könyvvel s az ablakon beszűrődő fénnyel, vagy néhány birsalma üres kerámiákkal, hogy ezzel is példázza a fanyarkás, kevés mosolyú, szegény polgári életet. Tamás Ervin kitűnő akvarelljeiben a város eső utáni vagv havas csendjének maradéktalan kifejezését találta meg. Meg kell még jegyeznünk Sennyei Oláh István, Tar Zoltán, Bállá László, Holló László nevét. Koczogh Ákos

170