Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

TOM TYLER KALANDJAI (Amerikai film). A plakát a kalandokat legújabbaknak Ígéri, de elég egy pillantást vetnünk a hősnő ruhájára, hogy lássuk: valahol a harmincas évek elején tartunk. Nemcsak ruhában persze, hanem filmtechnikában, mindenben. Két külön filmet pergetnek le a közös cím alatt, csak a rettenhetetlen főhős személye kapcsolja őket össze. Tom olyan, mint egy talpig férfi vadnyugati hősnek lennie illik: pompásan lovagol, kitűnően céloz, mégjobban boxol s mindezek mellett "határtalanul gyengéd a női nemhez.

A két film egyébként legalább olyan izgalmas, mint egy félforintos ponyvaregény. Egy kis gyilkosságért, rablásért, betörésért, kincskeresésért, boxmeccsért, kísértetjárásért nem kell a szomszédba menni. A közönség nem is megy, szemmelláthatólag jobban örül a filmnek, mintha súlyos lelki problémák szálait bogoztalnák előtte.

KÉPZŐMŰVÉSZET

VASZARY JÁNOS EMLÉKKIÁLTÁS A FÓKUSZ GALÉRIÁBAN. Vaszary János megtanulta az akadémikus festést, kijárta a plein-air iskoláját, aztán megszabadította magát minden iskolásságtól és vaszariasan festett. De még" saját stílusába se nyugodott bele, azt is folyton újította.

Képei így összegyűjtve a szín és fény festésének minden lehetőségét megadják. Ezt a kérdést tette föl magának: hogy ábrázolhatná olyan tisztán a színeket, ahogyan a természetben látta. Már gyerekkorában megrendítő élménye volt egy-egy szín. Mikor Vaszary Kolos portréját festette fiatal korában, akkor is a piros bíbornoki ruhának örült. Akadémikusán merev és tompított színű a „Szolgalegény’' című képe, erre a stílusra tanították. „Reggeli a szabadban": Ferenczy Károly módján. A „Fürdő nő" á fénynek interferenciás szétszóródását próbálja ábrázolni, de még itt sem egészen egyéni a festésmódja. Az „Ülő lány“on a test felületét önálló színű síkokra bontja föl. Első nagy stílusát a háború utáni években alakította ki. „Nyári álom“ és a két „Színpadi jelenet“ ennek a korszakának legjellegzetesebb képei. Vad tüzes színekből és árnyékból komponálja a képeket. Azután virágcsendéleteiben és virágos tájképeiben megformált tiszta színfoltokra von össze mindent: fényt, színt, formát. Ennek a módszernek továbbfejlesztésére legszebb példa „Parkban“ c. képe (ezt ezen a kiállításon is szívesen láttuk volna, bár az utóbbi időben többször kiállították). Itt már dolgok vonalas szerkezetét is tiszta színekkel adja elő, de minden rajzos kötöttség nélkül.

Vaszary olyan öntudattal szabadította föl festői tehetségét, hogy félrecsúszás egyáltalán nincs pályájában, gyöngébb képei csak epizódok. (Mint például a szentimentális „Budapest kálváriája.“)

FARKAS ISTVÁN EMLÉKKIÁLLÍTÁS AZ ÚJJÁÉPÍTETT NEMZETI SZALONBAN. Francois Gachot a katalógus * bevezetésében finoman elemzi Farkas művészetét. Azt mondja: pokolbeli világ, amit Farkas István fest. Igen, de azért mégis csak ez a világ az, csak az emberek benne teszik pokollá. Egy nyugágy üresen, olyan békés derűvel elálldogál, ahogy süti a nap, igazán nincs benne semmi ördögi. De az emberek, ahogy leülnek az asztal köré, vagy az utcán mennek, vagy egy pár ahogy a sötét sarkon tépik egymást, csupa vak gyűlölet. Körülöttük elrongyolódnak a formák, füstös és ragyás lesz az ég is, ronda színek tolonganak föl. Nincs aki megváltsa ezt a reménytelen világot. A szirakuzai bolond körül is csak alig derül és rendeződik a táj. Olyan bolond kellene ide, aki próféta is és magában hordja a városba nyomorított ember minden kínját.

Mindezt csak én mesélem. Farkas István fest csak és a színei meg is értetnek mindent, amit kell. Még rajzkészségét is visszíaszbrítja sokszor, megformálatlanul hagyja az arcot és alakot, hogy a színek annál többet mondjanak.

Adtunk Párizsnak egy jó francia festőt.

RUZICSKAY GYÖRGY KIÁLLÍTÁSA „A MUNKA HIMNUSZA“ CÍMEN A SZALMÁSSY GALÉRIÁBAN ÉS GYARMATHY TIHAMÉR KÉPEI A GALÉRIÁBAN A NÉGY VILÁGTÁJHOZ. Két világ ez. Ruzicskay György .festésében törést jelent világnézetének érvényesítése,

169