Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

amerikai életbe s láthatjuk — ajánljuk azok figyelmébe, akik rajongó nosztalgiával tekintenek a tengerentúlra —, hogy Amerika nem az az Eldorádó, aminek sokan hiszik nálunk. Talán még nagyobb ott a fény és árnyék közötti ellentét, mint akár itt nálunk is. Ami magát a darabot illeti, a cselekmény kifejlése kissé vontatott és sok benne az amerikaiakra jellemző moralizálás. Viszont dicséretére szolgál, hogy nem happyenddel végződik. Keresztessy Mária az anya szerepében nagyon jó volt.

Kovács Ferenc

FELKAI FERENC: PILÁTUS (Vígszínház). Római jog, görög mitológiai emlékek, epikureista életbölcsesség, bibliai citátumok és utalások, Caligula konzullá tett kancája s megannyi régiségtanórai emlékünk halmozódik, hogy színpadra varázsolja a császárkori Róma jeruzsálemi helytartójának palotáját és életét. De sok szó esik a darabban a szerelemről is. S a fasizmus barbárságát idéző erőszakos germán centurio, másrészt pedig célzások a római s a brit világbirodalom közös nagyságára és esetleg hasonló tragikus felbomlására vonzzák azt, aki politikai aktualitásokat keres a színházban is. Jézus eszméi a forradalmár Marius ajkán pedig arról gondoskodnak, hogy szociális tartalma is legyen a darabnak. Sajnos azonban ez a nagy tudással, finoman öszszéillesztett sok különböző elem mégsem egyetlen központi gondolatból hajt ki, nem költői mondanivalónak szerves része, kifejező eszköze, hanem csupán a korrajzot szolgálja, hogy keret legyen az egyetlen drámai jelenethez, melyben Pilátust kívánja írója igazolni. Az egész darab egyetlen nagy díszlet ehhez a jeleneihez, amint az egész előadáson is Neogrády Miklósnak az Oláh Gusztávéval vetekedő díszlete uralkodik.

COWARD: VIDÁM KÍSÉRTET (Művész Színház). Serdülő éveimben azt hittem, a sikeres vígjátékhoz nem kell más, mint valami mulatságos és minél eredetibb ötlet, megtűzdelve minél több viccel. Utóbb rá kellett jönnöm, hogy bizony nem ez a mértéke a komédiának. íme a Művész Színház angol

darabjának egészen különleges alapötlete: A második házasságában élő írónak megjelenik első felesége szelleme. De csak ő láthatja, ő hallhatja a szellemet, a többi élők nem — s ebből rendkívül sok bonyodalom származik, amennyit csak egy az emberek között láthatatlanul tevékenykedő kísértet okozhat tárgyak kicserélésével, az egymással beszélők össze zavarásával, stb. Utóbb a második asszony is meghal s két asszonykísértet viaskodik a színpadon a férjért. De milyen erőltetett, mondvacsinált ez a komédia. Nem érzéseik vagy indulataik, de mégcsak nem is a körülmények hajtják előre ezeket az urakat, hölgyeket és kísérteteket, hanem egyedül a szerző szándéka, hogy egy-egy újabb (nagyobbára nagyon üres) viccel tovább vihesse a játékot, míg egy estét betöltő mű lesz belőle. S milyen olcsón hazug a megoldás : a spiritiszta hölgy, aki az elsőt megidézte a darab elején, a végén mindkét kísértetet visszaparancsolja a túlvilágra. Mi közöm nekem s nekünk ehhez a kísérletjáráshoz? Milyen naiv, régi história ehhez képest a Shakespeare makrancos hölgyéé, mégis óhajtjuk mindig, azt idézzük vissza sóhajtva az igazán jobb darabokra érdemes Művész Színház színpadára az újabb bemutatók után. Persze, nem lehet mindig S hakes pearet játszani és nem is szabad minden írót Shakespeare-val mérni, de azért tanulni kell tőle s bizonyos nívóra kötelez, ha már egyszer megmutattuk, hogy Shakespearet is tudunk játszani.

GOLDONI: KÉT ŰR SZOLGÁJA

(Az Országos Színművészeti Akadémia vizsgaelőadása a Madách Színházban). Az első percekben kissé bátortalanul, mereven, betanultan mozognak a vizsgázó színészek — amint bonyolódik a két urat szolgáló Trufíaldino, Figaró eme kiváló elődjének, s az egymástól elválasztott szerelmeseknek históriája, úgy lendülnek bele a színészek a játékba, azonosulnak fokról-íokrn szerepükkel. Garni József sokszor megnevettetett a címszerepben, különösen a tálalási jelenetben, bár többnyire érzik még alakításán a betanultság. Szerepének komikumát Hindi Sándor alakította a leg167