Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
MŰVÉ SZET ZENE Az elmúlt hónapban több vendégművész látogatta meg fővárosunkat. Anday Piroska, a Bécsben élő világhírű magyar énekesnő a „Carmen“ és a „Trubadúr“ címszerepeiben lépett fel Operaházunk színpadán. Roppant kultúrát, ökonómiát sugárzó énekét most is megcsodálhatta a magyar közönség. A másik vendég: Constantin Silvestri decemberi produkcióinak emléke még el sem homályosodott, mikor újra láttuk-hallottuk. Most nemcsak mint elsőrangú dirigens mutatkozott be a kitűnő román művész, hanem a zongorából is finom, nemes színeket-hangokat csalt ki játéka. Lengyel Gabriellával együtt Mozart, Ravel, Silvestri és Frank Caesar műveket szólallatott meg, pompás, harmonikus előadásban. A harmadik vendég: Tony Aubin, az ismert francia karmester és zeneszerző, a Rádióban vezényelt, eredeti, a magyar hallgatóság körében nem nagyon ismert művekből álló műsort. Hazai művészeink közül Böszörményi-Nagy Béla két alkalommal is ragyogóan szerepelt. Lukács Pállal, a legjobb magyar violaművészszel zongora-viola szonátaestet adott, Bach, Brahms, Bloch és Hindemith műsorral. Nemcsak a műsor, de az előadás is a legnagyobb dicséretet érdemli. Más alkalommal Beethoven C-dur versenyét zongorázta Böszörményi- Nagy a Székesfővárosi Zenekar élén, utólérheteLlen mély értelmezésben. A hangversenyt vezénylő Somogyi László főként Mozart „Figaro ‘ ‘-nyitány áb an csillog La tta kivételes képességeit. Unger Ernő Wagner-estet dirigált nagy rutinnal és szuggesztivitással. A két kitűnő közreműködő: Némethy Ella és Losonczi György számai közül a „Wesendonck-dalok“ múlhatatlan szépségeit kell kiemelnünk. Szeszler Tibor Haydn oboa-versenyében bizonyította be, hogy a fuvóshangszerek több érdeklődést érdemelnek. Votisky Emmi személyében rendkívüli zongorista-tehetséget ismertünk meg; a legnehezebb feladatok egyikére vállalkozott: Beethoven késői Asz-dur szonátáját is eljátszotta. Banda Ede cselló-szólóestjén ismét örvendhettünk: mily kitűnő csellóművészeink vannak! Bach C-dur szonátáját a legnagyobbakra emlékeztető mély kultúrával, tartózkodással és muzikalitással szólaltatta meg. Bartók és Kodály remekműveiből hallottunk néhányat a Paulovicskamarakórus hangversenyén. Szomorú, hogy mily kicsiny közönség hallgatta végig a szép műsort. Pedig nemcsak a művek, de azoknak előadása is a legnagyobb színvonalon mozgott. A legjobb munkásegyüttesek egyike, a Vándor-kórus. 10 éves fennállását ünneplő hangversenyén gyors és örvendetes fejlődésről tett tanúbizonyságot. A fejlődés — nem kétséges — a kórus kiváló, szorgalmas vezetőjének: Székely Endrének érdeme. Operaházunkban Lukács Miklós vezénylésével, Nádasdy Kálmán rendezésében újból színre került a „Walkür“. Wagner tetralógiájának szövegrésze, filozófiája, erkölcstana iránt bizony vajmi kevés rokonszenvet tudunk érezni. A zene sem hibátlan: a végnélküli énekbeszéd menthetetlenül unalmassá válik. Maga a „Walkür“ azonban különösképen gazdag eredeti, mély szépségekben. Éppen ezért örömmel üdvözöltük újra-meg jelenését Operaházunkban. A szereplő-gárda — élén Koréhval, Fodorral, Némethy Ellával és Závodszkyval — kitűnően megállta helyét. Járdányi Pál SZÍNHÁZ SHELLEY, E.: KÖNNYŰ PRÉDA (Belvárosi Színház). A darab hőse egy fiatal leány, aki ösztönösen menekülni akar az Amerikában is sívár proletár életből s beleszédül a csábító karjaiba, mert az mindent felkínál neki, ami életéből hiányzik. A leány súlyos betegséget kap. A szín: a gyermekbíróság zárt tárgyalása. Az előttünk lefolyó tárgyalás révén bepillanthatunk az 166
