Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

A zenekar 14 tagú, karmestere: Vincze Ottó volt. A legnagyobb feltűnést díszletezőim keltették. Három színház csalogatta őket állandóan: a szegedi Nemzeti, a pesti Művész és a pesti Nemzeti, ök azonban maradlak nálam, vállalták a küzdelmet. A díszletmesterem, Mészáros István, azelőtt az Operaházban és a Vígszínházban dolgozott, a két vezető díszletező: Tőkés Ferenc és Kis István erdélyi, illetve délvidéki hadifoglyok, akik nem tudtak hazamenni, hát beálltak díszletezőnek. Mindketten érettségizett emberek. Csodálatosan szép díszleteket csináltak a hiányos készletből. Igaz, a kiállításra sokat is adtunk, minden darabhoz vagy új díszleteket csináltunk, vagy újjá festettük a meglévőt.

Képzelhető, hogy az infláció idejében milyen összeget emésztett fel a minden héten való új díszletkészítés vagy festés. S mégis, technikai felszerelésünket egyre bővítettük. Utóbb négy nézőtéri reflektorunk volt már, sőt a második emeleten lévő régi vetítőkamrába színházi nyelven kopfreflektort is szereltünk be s így világítási berendezésünk minden igényt kielégített. Heti villanyszámlánk augusztusban kb. 500 forint volt.

A társulatnak 52 tagja volt. Az 52 tag részére saját ellátású menzát állítottam fel. A menzán naponta háromszori étkezés volt s az ebédet a kalóriapénz helyett kapták a tagok. Persze egy napi koszt többe került, mint a társulatnak egy heti kalóriapénze összesen, de éppen ezért láttam szükségesnek a menza felállítását, hogy a rossz pénz miatt anyagilag tehetetlen színészeken ezáltal is könnyítsék. A színház nagyszerűen ment, majd minden este telt ház volt, mégis a telt ház bevételéből is alig tudtam egy pár fej vöröshagymát venni másnap a piacon. Szerencsénkre a menzát a város közellátási hivatala is hathatósan támogatta.

Sajnos azonban, az infláció miatt a bevételből sehogy sem lehetett fedezni a kiadásokat. Bizony minden gázsifize léskor el kellett adnom valamit. Fogyott a családi vagyon, nagyapám bankbetétje teljesen kimerült. Majd már kölcsönkért pénzből fizettem a gázsit. Néha már olyan kétségbeejtő volt a helyzet, hogy azt hittem, be kell zárjuk a színházat. Ilyenkor közbelépett Takács Ferencné, a földművelésügyi államtitkár felesége, aki szintén feláldozta családi ékszerét a színház számára. A legmeghatóbb azonban Gahyasi Miklós és felesége tette volt, akik ujjúkról húzták le jegygyűrűjüket, hogy segíthessenek a színházon.

Közben mégis egymást értek a jobbnál jobb előadások. A műsor így alakult: Három a kislány, Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak, Csókos asszony, Székely fás (tamási 1 felvonásosa), A sors embere (Shaw 1 felvonásosa), Marica grófnő, Naplemente előtt (Somlay Artur vendégfelléptével), Fekete Péter, Sári bíró (Somlay Artur, Gobbi Hilda vendégfelléptével), Paprikás csirke, Légy jó mindhalálig (Gobbi Hilda vendégfelléptével), Cigányprímás, Hattyú (Lehotay Árpád vendégfelléptével), Luxemburg gróffa, Veszélyes forduló (Lehotay Árpád vendégfelléptével), Csavargólány, Fatornyok (Ajtay Andor vendégfclléptével). Sybill, Sasfiók (Gobbi Hilda és Lehotay Árpád vendégfelléptével). Tehát felváltva játszottunk prózát és operettet. Az operetteket erős válogatással hoztam színre, mint a műsorból látható, főleg klasszikus operetteket játszottunk, mert ezeknek zenei értéke mégis csak magasabb, mint a modern operetteké. A modem operettek közül azért mutattam be épp a fenti hármat, mert meséjük több, mint a sablonos operetteké: szellemesebb.

Célom az volt, hogy a prózát megkedveltessem a közönséggel. Ezt úgy gondoltam elérni, hogy a prózai darabokhoz csaknem mindig or\ szágos nevű színészt hoztam vendégszerepelni. A vendégművész nevére í megtelt a színhá,z s a közönség előbb a vendégszínész játékát figyelte, majd lassan rájött, hogy a darab érdekes, a társulat jó s az előadás végén nemcsak a vendégművész játékának emlékével, hanem a darab élményével is távozott. Legközelebb vendég nélkül is eljön prózai darabra. A Naplemente előtt 5, a Légy jó mindhalálig 5, a Hattyú és a Veszélyes forduló 3 telt ház előtt ment. A Fatornyok negyedik és ötödik előadására csak azért nem volt telt ház, mert augusztus 1-én és 2-án

157