Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

világítást — saját villanytelepünk szolgáltatta. Amikor az Operaház 25 tagú zenekara hangszerein felzendült a Himnusz, sírt mindenki. Soha így, ilyen fenségesen nem szóltak a Himnusz akkordjai Vásárhelyen, mint most, soha ilyen bensőséges érzés nem szállta meg a lelkeket. Csodálatos és nagyszerű volt ez az élmény s az egész előadás. De mit is mondjunk a zenekarról, amikor olyan művészek ültek közöttük, mint Jancsin Ferenc koncertmester, a kiváló hegedűművész. Megható volt az a lelkesedés, ahogy világhírű művészek a legnagyobb pontossággal és komolysággal vették az előadást, mindnyájan érezték, nagyobb esemény ez Vásárhelyen, dinamón előállított villanyvilágítás mellett előadni a Sevillai borbélyt, mint az Operaház reflektorainak fényében. A szereposztás a következő volt: Gróf Almaviva — Liontas Constantin, Bartolo — Maleczky Oszkár, Rosina — Ladányi Ilona, Basilio — Székely Mihály, Figaró — Virágos Mihály, Berta — Budanovits Mária, Fiorillo — Ferenczy Mihály. A zenekart Varga Pál, az Operaház fiatal, tehetséges karmestere vezényelte. A siker óriási volt. Székely Mihályt például a híres basszusária után percekig ünnepelték. Másnap hasonló siker volt s az operaelőadást még egy koncerttel toldották meg a művészek.

Mielőtt belekezdtem volna ebbe a vállalkozásba, már akkor tudtam, hogy zsúfolt ház esetén is rá kell fizetnem az operaházi vendégjátékra. Mégis belevágtam, mert erősen csábított a művészi tett. De a ráfizetés olyan nagy lett, hogy még legrosszabb álmomban sem mertem volna annyira gondolni. A várostól kaptam ugyan maximális áron két hízott disznót meg öt mázsa lisztet (ami akkor nagy szó volt), de nem tudtunk minden vendéget magánháznál elhelyezni s a szállodai szobák magas ára és a nyolcvan személyre való napi háromszori koszt, nem is beszélve a vasúti költségről, amely egymaga felemésztette az első napi bevételt, a villanytelep borzalmas üzemköltsége, mindez együtt olyan összeg volt, amely meghaladta abban az időben a 80 dollár értékét. A magánszereplők esténként egy-egy hízott libát kaptak, a kórus (8 tagú volt, szintén operaháziak), a műszaki személyzet (kellékes, fodrász és Butz mester, az Opera műszaki fő varázslója) pedig 1 kg zsírt és 10 kg lisztet kaptak. Elképzelhető, mekkora összeget jelentett ez akkoriban. Ruháimat adogattam el, meg családi ékszereket (meg kell említenem s e helyről is köszönetét kell mondjak apámnak, anyámnak és nagyapámnak, hogy megértették művészi ambíciómat s ameddig csak bírták szusszal, támogatták a színházat) s különböző kölcsönöket vettem fel. Szóval anyagilag ráfizetéssel zárult az est, de megérte, mert országos visszhangot keltett s erkölcsi eredménye felmérhetetlen volt. Az eddig még operát nem látott vásárhelyi közönségnek az volt az egyöntetű véleménye: muzsikája szebb, mint az operetteké, szórakozni is lehet rajta. Tervbe is vettük, hogy folytatjuk az operaelőadásokat, de ebben a tervünkben már megakadályozott bennünket az egyre erősödő és kiszámíthatatlan pénzromlás és az ebből származó súlyos gazdasági gondok.

Vidéki viszonylatban minden igényt kielégítő társulatot sikerült összeszednem. A társulat nívójára jellemző, hogy tagjai közül nem egy már pesti színész, többen meg már azelőtt is pesti színészek voltak. Április 1-től augusztus 15-ig olyan színi szezonja volt — ahogy a vásárhelyiek mondják — a hóatavi metropolisnak,' amilyen eddig még nem volt, de nem is egy hamar „lösz“. Hadd írjam le, kik játszottak ebben a szezonban színházamban. Nők: Apor Noémi, Hajnóczy Lívia, Moory Lucy, Romváry Gertrud, Göndör Klári, Papp Ella, Gombos Kati, Kovács Zsuzsa, Szentldrályi Magda, Lukács Éva, Bánffi Gyöngyi, Bogár Gizi. Férfiak: Bessenyei Ferenc, Naszódy Sándor, Borvető' János, Hetés György, Sáray Spáda Zoltán, Várhelyi Endre, Puskás Tivadar, Fehér Tibor, Osváth László, Bertha András, Albert Zoltán, ők voltak a vezető színészek. Akik figyelemmel kísérték és kísérik a színházi rovatokat, nem egynek nevével találkoztak már vagy fognak találkozni. Megszállott társaság volt ez, legtöbbjüknek nem is a pénz volt a fontos, hanem a játék. Augusztusban például, amikor a súlyos gazdasági nehézségek miatt nem tudtam fizetni, tovább vállalták a játékot.

156