Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
RAKJÁL TÜZET RÓZSÁM! A NÉPDAL TUDOMÁNYA Népköltészetünk, népdalaink világa sok nagy művészünket megihlette már. Igazi nagy műveket nem is tudott más létrehozni nálunk, csak aki már gyermekkorában elsajátította a kifejezésnek ezeket a természetes és égyszerű eszközeit. így született meg Ady és Bartók művészete is, azt várhatnék tehát, hogy az ő müveik könnyűszerrel megérthetők lesznek. Mégis az ellenkezőjét tapasztaljuk. Mindkettőjük ellen az a panasz még ma is, hogy érthetetlen, s talán értelmetlen is amit mondanak és írnak. Az értetlenség azonban csodálatosképen nem fordított, hanem egyenes arányban nő az érdeklődők műveltségével. A munkásember jobban érti őket, mint a középosztálybeli (nem is említve a felsőt), a falusi is jobban, mint a városi s a hegyvidéki kis falucskák népe inkább, mint az alföldi nagyközségeké. Persze ezék is kevesbt értenek belőle, de ennek megint más az oka. A müveitek azért nem értik, mert másféle, idegen a műveltségük, nem jó helyt keresik a zár nyitját, a műveletlenek meg azért, mert csak a csíráit ismerik annak, ami Adyban és Bartókban kivirágzott. A magyar népművészet legértékesebb formái ma már csak ott élnek, ahová a gyarmatosítók „civilizáló'' törekvései nem hatottak el. Egyebütt igyekezett népművészetünk is alkalmazkodni a gyarmatosítók terjesztette divathoz, ha másként nem, külső látszat szerint. Szép és magyar formákat alkotott így is, de ezeknek az igazi értelmét csak eredeti formáik nyomán találhatjuk meg. Vegyünk egy példát. Verse és dallama egyaránt tanulságos lesz az alábbi két nótának. 148
