Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
dolga... Ez a szokás halál, ez az erkölcs nem erkölcs, inkább maradjon maga, de semmi esetre sem sodródik a falu .ebbeli felfogásával.” * Szabó Pál regényei sokszor eszünkbe juttatják Arany Jánost. Egyik az, hogy a nyelvjárásuk ugyanaz. Megyeri a királyné, megyen a templomba, Góz József is megyen. „Az ellapuló réteken feszíti útját Kerezs, Lankadva bár, mint utazó, ha égi megszállót keres.1' (Édna) Szabó Pálnál: „A főmérnök Kőrösnek mondja és ír ja a Keres, úri szóval mondva, a Kőrös nevét.” A hasonlataik is rokonok. ..........Szép reggel az asszony; pihenést lehellő Arca szelíd hajnal, friss hajnali szellő, Puha gyenge harmat, gyümölcs üde hamva...” (Buda halála) Szabó Pál: „Az ég... mint gyermeket kihordott asszonyok arca. De zilált is az ég. Mint szél után a szénásszekér... De az árpatarló is szokott ilyen lenni, kánikulában, ha megérett rajta a szalma.” Két-háromfejü hasonlatok füzködik össze a világot a Buda halálában is és Szabó Pál regényeiben. A fűzfák berkéje olyan mint a kiscsirkék, viszont a kiscsirkék meg olyanok, mint a berkék. A sokféle zűrzavaros látnivalóba, amin az ember megfuttatja a szemét, ezek a hasonlítások adnak értelmet, tájékozódást, rendet. Nem is hasonlatok ezek úgy egyszerűen, hanem az ember eszmélései, hogy minden mindennel összefügg. Piros Góz József pedig maga Toldi Miklós. Még tán Toldinál is erősebb. Ügy lesz úr széles e határban, hogy megmarad parasztnak. Marikáját idejében elveszi Tóth Ferkétől. Toldi Miklós akkor hívja már csak Piroskát szökni, mikor már késő, az illem nem engedi. De az illemnél, meg a falu szokásainál, mindnél erősebb Gőz József. A király neheztelése Toldi Miklóst hosszú évekre keserű magányba űzi. Piros Góznak nem számít, hogy mit mondanak az urak. Nagyon erős emberről, nagy hősről lehet csak olyan egyszerű hangon, pátosz, romantika nélkül beszélni, mint ahogy Arany János és Szabó Pál megírta a maga trilógiáját. * Mit olvastassunk a parasztsággal? Olvastatni ne olvastassunk, ne tukmáljunk rájuk semmit, csak éppen ne zárjuk el tőlük mesterségesen a nekik való könyveket. Ne titkoljuk el például, hogy Szabó Pál megírta a regényeit. A detektív-regényt, ami eljut falura, azt is csak azért olvassák, hogy valamerre kilássanak szűkre zárt életükből. De ahová a detektívregény húzza a képzeletüket, az a valóságban városi elkallódást és még nagyobb nyomort jelent. Hogy otthon mivé fejlődhetik az ember, azt a Lakodalom— Keresztelő—Bölcsőből tudhatják meg legszebben. Vargha Balázs 143
