Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
legyen főuraink s az ő nevelési módjukat utánzók gyermekeinek egy határozott anyanyelve? Ez teljes képtelenség s valameddig ez így tart: ne várjuk, hogy az aristocratia nyelve egyszersmind a leydíszesebb magyar beszéd lesz, mint az angolnál, franciánál.“ (Ráday Gedeon írói arcképe.) II. ,,Nem éppen jó úton járunk mi ezzel a mi nyelcdivatunkkal. Valamint kétségtelen előkelőségre mutat, ha valaki a barbár r betűt nem bírja kiejteni, s ha a mi csengő, tiszta nyelvünkbe orrhangokat elegyít, úgy a bon ton csalhatatlan jele úgy beszélni e durva magyar nyelvet, mintha némely szói, kifejezés, árnyalat nem jutna eszünkbe, mintha régen elszoktunk volna szókötési fordulataitól s az egész barbár szólim-lomot csak homályos emlékezetünk hátteréből szedegetnők elé. Vannak, lehet, kiknek a visszamagyarosodás ez időszakában így segíteni magukon való kénytelenség: de több azok száma, kik tudva rosszul beszélnek, hogy előkelő színe legyen. Ott van, például, Tóth Pista, vagy Baczur Gazsi: ismertem az apjukat is, derék földmíves ember volt mindkettő: most az úrfiak úgy kimagyarodtak, hogy tulajdon szülőanyjuk is alig érti nyelvöket. így terjed a legújabb divat, felülről lefelé, központról a vidékre^ irodalomból az életbe. Csak hallgatni kell a pesti beszédet: utcán, „zöldben“, társaskörben, akadémia gyűlésen, szóval mindenütt, hol a német szó magyar fordításban zeng: legottan szembe — azaz fülbe ötlik, mennyire hátra vannak még Vámospércsen.“ (Nyelv és irály. Divattudósítás.) III. „Vette-e valaki észre, hogy rhytmicus beszédben oly szó és szótag is hangsúlyt kap, mely azzal rendesen nem bír? Ilyenek a kötszók, a visszahozó névmás stb. Tudva van, hogy a közmondások rhytmusa megérzik, ha nem rímelnek is.. A magyar nép közbeszédben így hangsúlyoz: Ha a házam eladhatom, megfizetek; az a házam eladó, a kit a bátyámtól vettem. De a rhytmusos példabeszédben máskén: ho lúd, kövér legyen. Ha per, ,t egyen per! De/szen a mely kutyát bottal vernek a nyúl után, sose fogja az azt el. A ki beteg, nyög jön. Ha haragszol, harapj sz... ba. Ennyit azoknak, kik a verses előadást mindenben a prózai közbeszéd laposságára szeretnék leszállítani.“ (Tücsök és bogár. Hangsúly.) Arany János A FALUBAN NEM TÖRTÉNT SEMMI KÜLÖNÖSEBB MOSTANÁBAN... így kezdődik Szabó Pál egyik regénye. Hogy is történhetett volna akármi is, mikor a falu élete napról-napra, évröl-évre pontosan egyforma. Még ha valami nagy esemény híre jár is, az is csak olyan, hogy minden évben olyan időtájban beszélni kezdik. Hogy két asszonyt megettek a farkasok, de minden évben éppen kettőt. Hogy agyonvertek a sziken egy gulyást. Hogy leesett az égből a Csokonai-írás. Hogy a szomszéd faluban egy tehén kétfejű borjút ellett. » Szóval még az ilyen különleges hírek is mindig egyformák. Még egyformább a napi munka, és az egész élet, attól kezdve, hogy megszületik 141
