Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-03-01 / 3. szám
Van-e szebb példánk arra, hogy a népdalból, népnyelvből nem lehet magas kultúrát faragni, de csak azon lehet építeni. Jegyeztekkí áhítatosabb lélekkel népdalt, mint ezt: Bizony azt csudálom, Meg nem hal bujába, Ki a szeretőjét Sokáig nem látja. Lám én az enyimet Mindennap is látom. Mégis az én szívem Majd meghol bujában. Ej! ki szépet szeret, Szenved az eleget, Hideget, meleget, Rágalmazó nyelvét. Sírjon az én szemem, Sírjon mind a kettő, Sír is az én szemem, Mint, a sebes eső. Vagy enyimmé teszlek, Vagy meghalok érted, Vagy piros véremmel Földet festek érted. Vérem a véreddel Egy patakba folyjon, Testem a testeddel Egy sírba nyugodjon. Porrá lett szívünkből Egy virágszál keljen, Melynek levelein Nevünk írva legyen. Olvasható lenne-e prózája, ha nem írt volna alázatosan átvéve jobbágyaitól ilyeneket: — Ahol szűk a mesterember, ott a himpellér. vagy kontár is kapós. — A szegénység csak a gyávát csüggesz'i, a szilaj, tüzes magyart ellenben hamar minden rosszra fakasztja. — Egykét dugadűlt falu annyi élőföldet bitangol. — A füstös konyha a hélat jó füstölővé teszi. — Búzaföldet csigertermésre bitangolnak. — Honunk perkelt pusztáit szőlőkoszorúkkal felékesítenők. — A marhát a vásáron ócsítják. — Többezer marha között fitymálódhatnak. — Szeszereg a göbölős. — Vadság szaggatta és reggette külön az embereket. — Teletszaka csak dohányzik és furuglál.. — A gazdasághoz semmit sem tud. — Félcsuda által gyarapodni kezd. — A legnagyobb dolog idején a jobbágy csak üres hasát mutatja a hajdúnak. — Az ekeszarvon kívül alig van egyéb a nemzet kezében. — Ép és csinos may gyar nyelv. Nem szabad a,zt a fát rázni, amelyik magától is hullatja gyümölcsét. Berzsenyi életének ez az oskolája. A lélekismerő elhiszi, ha mondom, hogy nem lészen feleslegesvaló kijárni. \ Kontra György TÜCSÖK ÉS BOGÁR A MAGYAR KIEJTÉS ÉS HANGSÚLYOZÁS KÖRÉBŐL i. „Ujjongva hirdetjük a főnemesség nyelvbeli magyarosodtát. Igaz-e ez oly mértékben, mint ők maguk hiszik és a mint mi bókoló üdvözléssel elfogadjuk? Bírják-e a nyelvet minden csínja-bínjával, amint az, magyar észjárás szerint, meg van teremtve? Vajha igennel felelhetnénk! De a tapasztalás nem mutat ilyen örvendetest. Példájok után egy idegenszerű magyar nyelv képződik, mely nem egyéb, mint a német, angol, stb. kifejezések szolgai fordítása. S ha még csak magok beszélnék, szenvedhető volna, szenvedhetőbb, mint míg idegen nyelven beszéltek. De a majmolok hada utánok indul: azt tartja szépnek, helyesnek, amit X. báró, vagy Y. gróf járatlanságból mond: s így terjed a rossz, felül.ről lefelé, a magyarul beszélők minden osztályára, le a cselédségig. Hallgassa valaki a pesti cselédséget. E baj pedig soha meg nem szun, míg a divatos soknyelvűség majdnem a bölcsőnél veszi kezdetét. Hogy 140
