Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

az életet, hogy már mindent megért. József Attila par excellence adoleszcensz sora: Megéltem vagy tizennyolc évet, Tudom mit ér az emberélet. Ő lát két nagy szemet, bogárzót, ő látja Lolli barna szemöldökét, Ilonka deli szépségét, ő harcol és ő csókol. Summa snmmárum: Berzsenyi költészete arra termett, hogy az ifjú — ez egyszer mint fejlődéslélektani terminus technikus — magára ismerjen benne.

így hát Berzsenyi oeuvreje alaposan gyanúsítható azzal, hogy az ifjú jellegzetességeit hordozza magán.

És emiatt az alapos gyanú miatt aktuális most ezeken a hasábokon róla írni.

Berzsenyi vaspályája csodálatos ívelésű térjmegutca, vagy legalább is hurokvágány. Ne védje nekem senki őt, nem gyalázom, csak olyannak látom, amilyennek magamat megmutatott magamnak: Nincs itt tiszta öröm bánat nélkül, A jó rosszal van összefonva, Itt a gazdag nyomva van szükségtől, A dicsőség fátyolba vonva. Hát iszen lehetséges, hogy nemcsak engem fogalmazott, hanem mellesleg talán magát is megmutatta. Sőt erősen valószínű. Berzsenyi kísértése az ifjú örök kísértése. 0

Az említett kiadást Helmeczi ez egyszer nem elmetszette, hanem megtoldotta egy szóképzésről írt értekezéssel. Ila egyéb nem, ez eszünkbe juttatja, hogy Berzsenyi nem egyedülálló a képezhetnékjével. Persze nem lehet egy kalap alá venni a rózsaszál meg a vaspálya-szerű képzéseket Helmeczi metszeteivel, vagy akár Kazinczy becsivel, kecs-ével, csínjával, de mégis képzések. Nem tud az ember hova lenni a gyönyörűségtől, hogy amikor Geissner-gennytől fröcsögött líránk, Berzsenyi nemcsak Horatiuson képzi magát klasszikussá, hanem népdalok gyűjtésében is kedve telik. De összefacsarodik az ember szíve a jámbusba idomított tréfás katonadal olvastán. Harmoniszlikájának kiindulása a huszadik században, Freud után is megdöbbentően zseniális — végső konklúziója: köllész nyelv képzése. Népfelé fordulása ma is példakép, népképzeti elvei ma is kísértenek. Ne folytassuk a sort, ezért az utolsó mondatért írtuk le az eddigieket.

A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól írván, becsülettel és kortársaihoz mérten ijesztő radikalitással próbálja az akadályokat elhárítani. Politikailag aktuálissá teszi írását az osztályharc tiszta látása, gazdasági mondanivalóit ma Kertmagyarország címszó alatt hangoztatják, társadalmi-termelési problematikája a hiányos népszerközetlől egész a kolhoszig kalandozik, mégsem jut — mint ahogy mi sem jutottunk még — kielégítő megoldáshoz. A néptelenség, Céltalan néposzlat, Céltalan földosztály, Mesterségi és kereskedési hiányok, Hamis gazdasági szellem, Falusi faépületek és azok sűrűsége, Céltalan szőlőszaporítás, Vásárok és egyéb henyenapok, rideg anyagi gondjai ilyen problémákba torkollanak: Durva bánás a jobbágyokkal, Műveletlen nép, Magyar paraszti gyermeknevelés, Népképzeti elvek. Indítványai olyan bölcsek, megállapításai olyan klasszikus érvényűek, hogy ide kell írnom néhányat: — A bitang birtok és a pusztító rendetlenség rongál. — Meggondolván, mennyi per lesz a tagosítás miatt, bátran kimondom, hogy nem az ügyvédekre, hanem a közhatalomra szeretném bízni, haladékP tatamii. — Ott az igazság, ahol a törvény apa s parancsol gyermekeinek. — Értéken felül pompáznak a nemesek. — Eddig a főrend pom138