Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-02-01 / 2. szám
MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKÉRE A MÁRCIUSI IFJAK Kik nem voltak a csatán, a Diadalhoz jöttének, S elszedák a koszorúkat, Mert a szóhoz értenek. Szolgaságunk idejében Minden ember csak beszélt, Mi valánk a legelsők, kik Tenni mertünk a honért! Mi emeltük föl először A cselekvés zászlaját, Mi riasztók fel zajunkkal Nagy álmából a hazát! A földet, mely koporsó volt S benn egy nemzet a halott, Megillettük és tizennégy Miljom szív földobogott. Egy szóvá s egy érzelemmé Olvadt össze a haza, Az érzelem »lelkesűlés«, A szó »szabadság« vala. óh ez ritkaszép látvány volt, S majd ha vénül a világ, Elmondják az unokáknak Ezt a kort a nagyapák. És mi becsben, hírben álltunk, Míg tartott a küzdelem, De becsünknek, de hírünknek Vége lett nagy hirtelen. E sereg, mely, míg a harc folyt, El volt bújva vagy alutt, így zúgott a diadalnál: Mi viseltünk háborút! Legyen tehát a tiétek A dicsőség és a bér, Isten neki. . . nem küzdénk mi Sem dicsőség — sem díjért. És ha újra tenni kell majd, Akkor újra ott leszünk, És magunknak bajt s tinektek Koszorúkat szerezünk. Viseljétek a lopott hírt, A lopott babérokat, Nem fogjuk mi fejetekről Leszaggatni azokat. Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugoszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon. (1848) Petőfi Sándor FELLÁZADTUNK-E MI MAGYAROK? A népeknek természet szerint való jussa van a szabadsághoz, éppen úgy, mint a halnak a vízhez, a madárnak a levegőéghez, — mert szabadság nélkül az ember nem ás Isten képére teremtett állat, hanem igavonó barom. Ezért a népek, a mint lassanként felvilágosodni kezdtek, mindig jobban-jobban érezték, hogy szabadság nélkül el nem lehetnek. Minthogy pedig az uralkodók a népek szabadságát soha sem akarták, a népek kényteleníttettek fegyvert ragadni és fegyveres kézzel vívni a szabadságot, melyet az Isten szívökbe oltott. Ezt a harcot, melyet a népek az elnyomó hatalmasság ellen vívnak — nevezik forradalomnak. A forradalom legszentebb harc, a mi a világon lehet. Mikor egyik király a másik ellen visel háborút, az csak a királyok jusáért történik, de a forradalom a népek jusát vívja ki, a hatalmasság körme közül. Ilyen forradalom által vívta ki Franciaország a maga tökéletes szabadságát, ilyen 126
