Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-02-01 / 2. szám
AZ IFJÚ LINCOLN (Amerikai film). Csapnivalóan rossz ez a film. Legfeljebb az menti egy kicsit, hogy régi, a harmincas évek közepetáján készülhetett. Hozzánk meg csak most került. Semmi filmszerű nincs benne. Negyedórákhosszat mutogatnak jóformán mozdulatlan jeleneteket, nincs a filmben semmi mozgás. Beszéd ellenben dögivei. A film felét elszónokolják. Áll a filmen a kép, áll, áll, áll, még mindig áll, csak a felírás változik, húszszor egymásután egy jelenet alatt. Remek olvasási gyakorlat a nézők számára. Lincoln személye enyhít valamit ezen a sivárságon. Paraszti beszéde csak-magyarul tudók fülében is ismerősen cseng. Alakja valamit mégiscsak megsejtet a múlt század Amerikájának eleven, merev formákba és a trösztök hatalmába még bele nem szorult demokráciájából. Vargha Domokos KÉPZŐMŰVÉSZET 'nSOK a szövege. Galéria a négy világtájhoz. Semmelweiss-u. 1. sz. Megnyitó kiállítás : Az új világkép. A tárgymutatóhoz Fejér Kázmér előszót, Kállai Ernő képmagyarázatot és utószót írt. A Semmelweiss-uteában a király új ruháját mutogatják: csak az látja szépnek, aki méltó a modern művészet élvezésére. Két nagyon szép képet láttunk a kiállításon: „Savkristály erősen nagyított mikroszkopikus fényképe“ és „Élősdi növény szívószerve a kapor szárában.“ A természetnek, úgy látszik, sokkal gazdagabb a formaalkotó fantáziája, mint az absztrakt festőké. Van egy csillag, amelyet Jókai előbb megírt, aztán fődözték föl. Szeretnénk már hallani, hogy egy absztrakt kép alapján új baktériumot találtak. Azt mondja az ismertető: ,,a modern tudomány és a modern művészet természetlátása... párhuzamos utakon halad.“ Hát nem. A modem természettudomány most látta be éppen, hogy a világról nem tudunk objektív képet alkotni, sose fogjuk megtudni, hogy a világ igazában milyen, érzékszerveink és szemléletünk a világ minden jeladását megszűri, szubjektívvé teszi. Az absztrakt festő pedig éppen sajátmagát akarja kivonni a képből. Kidesztillálnak minden pszihológikumot a képből, hogy a tiszta formák hassanak szuggesztív erővel. De a tiszta formák nem akarnak így hatni. Ezért a prospektusba kell patélikus, lelkendező mondatokat tenni: „elevenünkbe vág és a harmóniák kiapadhatatlan forrását tartogatja számunkra.“ Persze Picasso és Klee szépek, nagyok, szegény volna a inai európai festészet nélkülük. Szükséges és hasznos az absztraktok munkája, belefutnánk a naturális festésbe, ha ők nem volnának. De több hűséget és őszinteséget várunk tőlük. Rendezőjüktől pedig kevesebb négy világtáj as fölényt. KÉPEK A SZERELEM SZERKEZETÉRŐL. Bán Béla kiállítása a Művészboltban, Andrássy-út 27. Itt nincs se magyarázat, se katalógus, címe sincs a képeknek, szám sincs rajtuk. Tizennyolc túsrajz és tempera. József Attila sora talál Bán Bélára: „Az adott világ varázsainak mérnöke.“ Mérnök, tudatosan szerkeszti a képeit. Tusrajzai biztosan geometrikusok lennének, — ha a szíve nem dobogna közben, míg a vonalat húzza. Per azt is jelenti: át. Bán Béla rajzai perspektivikusak, sajátmagán is átnézve látja, ami történik. Freud a jelképeket félelemből eredezteti: nem szabad a dolgokat nevükön nevezni. Ezek a kéek ilyen freudi értelemben szimólikusak: naturálisán festve pornográfok lennének. Temperáiban még keresi az igazi színeket. Akárhogy fél a lírától, azért néha nem tud ellenállni egy kis fedőfehér-érzelmességnek. A pirosa már kezdi megtalálni a hangját. Kár, hogy a feketét kiindulássá, alapállássá tette, így nem mond vele semmit. Most kiállított rajzai mintha csak tanulmányok lennének egyetlen kép felé, amely majd odakiáltja a szerelem nagy pillanatának: „verweile doch, du”bist schön!“ Bán Béla mostani korszakának csúcsán ezt a fausti képet szeretnénk látni. 114
