Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-03-01 / 3-5. szám

ÁPRILY LAJOS

Tavasz a házsongárdi temetőben

A tavasz jött a parttalan időben S megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, S tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben Nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem,

S a holt professzor szellemét idéztem.

Akinek egyszer jneleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,

Fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan, Napsugaras Nyugat dalolt a dalban,

Hol a sötétség tengerárja ellen Ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,

Mii •or a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,

Aletta búja jajgatott felette,

Míg dörgő fenséggel búgott le rája A kálvinista templom orgonája.

— 70 —