Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
legnagyobb erőpróba az öttusázó részére. Itt a testi és lelki kondíció is nagy mértékben kifejezésre jut. Ezen a bajnokságon 48 asszója volt minden versenyzőnek. Reggel nyolckor kezdtük és este hatkor fejeztük be. Figyelembe véve, hogy itt Amerikában a vívás csak tizedrendű sport, ilyen kiváló európai mezőnyben nem sok keresni valónk volt. Verseny előtt kértem a fiúkat, hogy ismerjék fel, miért vagyunk itt, kövessék az utasításaimat. Első ellenfelünk a szovjet csapat volt, amelyet aránylag könnyen vertünk. (Meglepő, egészen jól vívnak.) Az első győzelem után felébredtek a fiúk és az egész nap folyamán győzelmet, győzelemre halmoztak. Olyan csapatokat vertünk könnyen, mint a francia, svéd, olasz és délután öt órakor 13 győzelemmel és nulla vereséggel álltunk a versenyben. A következő ellenfelünk a svájciak voltak, akik 5-4-re vertek meg bennünket. Az utolsó ellenfelünk pedig a magyarok, akiktől 6-3 aranyú vereséget szenvedtünk. Végeredményben a csapat harmadik lett, egyénileg pedig az 5. és 6. helyezést értük el. Az amerikai öttusázók váratlan jó szereplése igen nagy feltűnést keltett és az európai sportlapok meleg elismeréssel írtak róluk. Ez olyan bensőséges érzést váltott ki, hogy a jelenlévő amerikai újságírók is megkönnyezték. Október 24.-én a lövészetben újra szerencsétlenek voltunk. O’Hair ugyan megnyerte ezt a számot, de Andre idegeskedésével egy lövést a talajba lőtt és így újra 240 pontot veszítettünk. Lambert szintén várakozáson alul szerepelt. Dehát ez verseny és a jobbik győz. Másnap úszásban csapatunk második lett. Eltekintve a csapat jó eredményétől, engem ez a szereplés nem elégített ki, mert a csapat nem úszta ki magát. A magyar csapat mögött csak 0.9 másodperccel lettünk másodikak. A futás 26.-án a várt eredményt hozta. A csapat itt is második lett. Arra egy percig sem gondoltam, hogy az orosz csapatot meg tudjuk verni, de még a finneket sem. Tudniillik a svéd bajnokság eredményei — amit az oroszok nyertek — birtokomban voltak. Időeredményeinket összevetve kb. 25 másodperccel voltunk az oroszok mögött. A finn csapat eredményeit nem ismertem, de feltételeztem, hogy jók. A futópályáról csak annyit, hogy öttusázók még nem futottak nehezebb pályán, mint amit a Versenyrendező Bizottság kijelölt. Csapatunk hátránya meg az volt, hogy Lambert 1. startszámmal indult, 2. volt az orosz Rakitjanszky. Start előtt Lambertnek azt az utasítást adtam, hogy fussa a megszokott tempóját, de az utolsó szakaszon mindent fusson ki. Meg kell jegyeznem, hogy a pálya utolsó harmada kb. 30%-os emelkedő volt, ami sok versenyző reménységének a sírja lett. Lambert, mint első rajtoló, gyönyörűen futott, 1,150 méternél egy másodpercet vert rá Rakitjanszkyra, ezt az előnyét 2,650 méternél tartotta és a pálya utolsó, ördögien nehéz szakaszán, 9 másodpercet vert rá az orosz öttusázóra. Ideje 14:43, Rakitjanszky ideje 14:53 volt. Lambert, ez a derék amerikai fiú, közel az ájuláshoz érkezett a célba. Andre szintén jól futott, O’Hair pedig nem volt formában, 15:35-os idejével 15. lett. Részünkre tanulság: több időt kell erre a sportágra fordítanunk, mert SPORT-ÉLET: A VI. Öttusa-Világbajnokság — 43 —
