Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

A VI. Öttusa-Világbajnokság 1955. júliusában megbízást kaptam, hogy vegyem át az Egyesült Álla­mok öttusa-csapatának edzésvezetését és a VI. Öttusa-Világbajnokságra való előkészítését. Ismerve itteni testnevelési szisztémánkat, ez a megbízás óriási feladatot és felelősséget rótt rám. Egyrészt, mert a modern pentathlon a világ legnehezebb összetett versenye, amit a testnevelés és sport tör­ténelmének folyamán, állat és más sporteszközök igénybevétele mellett, az ember részére összeállítottak, illetve teremtettek, másrészt pedig, meg voltam győződve, hogy az edzés-időszak rövidsége miatt lehetetlen produ­kálni egy olyan öttusa-csapatot, amely méltóképen tudná képviselni az Egyesült Államokat egy világbajnokságon. Meg kell említenem még azt is, hogy addig, amíg az európai öttusa-csapatok összetétele az utolsó öt­hat évben alig változott, itt nálunk az Egyesült Államokban minden évben új öttusázókkal kísérleteznek. 1955. július 24.-én érkeztem a texasi Fort Sam Houstonba, ahol az öttusakeret már együtt volt. Megérkezésem után erős tréning programmot adtam, mert az edzési időszak rövidsége miatt nem lehettem tekintettel az edzés előkészítési időszakára. Feltételeztem, hogy ezen már mindenki túl van. Tévedtem. Mert az általam feltételezett előkészítő periódus (amit a keret előzőleg együttesen folytatott) nem volt elég erős ahhoz, hogy edzésprogrammomat a keret tagjai, minden visszahatás és letörés nélkül átvegyék. Egy hét után bizonyos reakció mutatkozott és a keret tagjai nagy fáradtságról panaszkodtak. A reakció természetes volt, a fáradtság azonban nem minden esetben volt igaz. A harmadik héttől kezdve, min­den számban állandóan jó fejlődés indult meg. Részemre legnagyobb problémát a vívás jelentett, illetve 20 évi vívó­mesteri működésem alatt először találkoztam olyan lehetetlen feladattal, hogy kezdő vívókat három hónapi tanítással előkészítsek egy világbajnok­ságra. Szakszempontból, illetve európai szemmel nézve, ez egyenesen le­hetetlenségnek látszott. De ne felejtsük el, hogy Amerikában vagyunk, itt minden lehetséges. * * * Október 21.-én délelőtt volt a világbajnokság ünnepélyes megnyitása, délután pedig a Versenyintéző Bizottság a lovaglópályát mutatta be. Mi mégegyszer külön begyalogoltuk, minden akadályt megnéztünk, megbeszél­tünk és közben láttam, hogy fiaink egyre idegesebbek lettek. Hiába mond­tam, hogy itt nincs taktika, ha van akkor az a gyorsaság. Itt lovagolni kell. Itt jó időt kell lovagolni, mert ennél a számnál lehet könnyen elveszíteni, vagy esetleg megnyerni a bajnokságot. Nem részletezem. Más­nap 900 pontot veszítettünk és a csapat a lovaglásban tizenegyedik lett. Másnap, 23.-án reggel, kezdődött a vívás. Ez a szám az, amely a — 42 — SPORT - ÉLE T

Next

/
Thumbnails
Contents