Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

GULYÁS PÁL

Országúti esküvő

Már egy levél se volt a fán, Ajkamról felcsapott a pára Búcsúsóra fénylett a Nap, Készült az őszi éjszakára.

Mint megtorpedózott hajó, Villant végsőt az alkonyat, Mentem az országúti düllön Két kézre fogva pakkomat.

Alig kullogtam vagy száz lépést, Megállított egy zene hangja: Parasztlegények trombitáltak Egy ház előtt, rézkürtös banda. Vásári volt a kürt nótája,

A hangjegy a porban feküdt, Csizmájuk sarka volt a kotta,

S forgott az országút velük.

A háznak nem volt kerítése,

Az udvaron néhány szekér Lézengett össze-vissza és lent Szalmák sárgálltak szerteszét.

A szekérrudak vége mellett Néhány rossz gebe tátogatott, Fútták a rézkürtös legények, Mint mikor a hinta forog.

A kis parasztház udvarának Nem volt hátulja, eleje,

De bekerítette keményen Isten jóságos hidege.

Az őszi ég volt fent a ponyva, Az üres novemberi ég,

Alatta forgott fogvacogva Néhány kartonruhás cseléd.

A legények szemeiből Csendesen párolgott a lőre,

Ott táncot a menyasszony is, Vitték Józsára esküvőre.

Ó ott nem lát hegyet és tengert, Neki a föld e két szegelet: Alsójózsából majd Felsőbe S Felsőből Alsóba mehet.

Már egy levél se volt a fán, Megálltam és néztem a házat, Ügy táncoltak, mint a lidércek, Hogyha az éjszaka feltámad.

De szemüknek tört volt a fénye, Reszkettek ajkak és kezek,

Itt meghalt a régi varázslat, Kihűlő sámánok ezek.

Ó, mert másképen gyűltek össze Egykor Északon Pohjolában,

A középső út mentiben Pohjólai sötét szobában.

Az ajtószáda javasokkal,

Szoba táltossal volt tele . . .

Ez itt az országút, az Alföld, Itt nincs a fűnek ereje.

Ilyen esküvőt nem mutatnak A színházak Pest és Budán, Mint Debrecen s Hajduhadház közt

Az országút kőszínpadán. Nemsoká hallottam zaját Lomhán induló szekereknek, Cincogtak a rézkűrtök és A küllők lassan nyekeregtek.

41 —