Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
Nyolcadik éve nem ünnep az ünnep A szürke lakásban, amely Csak a testeiket fedi hallgatagon, De nem ülhet a lelkeiken Se bezárva, se dajka gyanánt. Nyolcadik éve sietnek az utón, A boltok előtt, a plakátok alatt, Nem ügyelve a népre, nem állva sehol se meg, És megijedve, ha régi barátjuk A lépteiket valamerre megismeri És szomorúan előre köszön. Nyolcadik éve. De hisznek erősen. A gép megerőlteti izmaikat S a bizonytalan aggodalom Pihenésüket is kimeríti, De mégis alázatosak S belenyugszanak abba, Hogy életüket sose hagyja magára Az Isten, a távoli Gondviselés. 1955. szeptember 8.-án 5
/
