Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT Washingtoni Deklaráció Február első hetében Eisenhower elnök és Eden brit miniszterelnök a két országot kölcsönösben érintő problémákról, így a közelkeleti kérdésről is, tanácskoztak. A két államférfi találkozójából született Washingtoni Deklarációban alapvető elvként leszögezték, hogy állam az egyénért van és nem az egyén az államért. Néhány nappal Eden washingtoni látogatása előtt Bulganin szovjet miniszterelnök húszéves barátsági szerződést ajánlott fel az Egyesült Államoknak. Eisenhower elnök Bulganin ajánlatát azzal utasította vissza, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmányának aláírásával mindkét ország kötelezte magát a békés együttműködésre, tehát újabb szerződésre nincs szükség. A világfeszültség enyhítésére viszont Eisenhower több gyakorlati lépést ajánlott. Ezek: Németország békés egyesítése; a rabnemzetek önrendelkezési jogának elismerésére tett háborús ígéret betartása; leszerelés, valamint az eszmék és értesülések szabad cseréje a szabad világ és a kommunista tömb között. Bulganin ajánlata nyilvánvalóan propagandalépés volt és valószínűleg az Eisenhower-Eden tanácskozások megzavarását célozta. A szovjet miniszterelnök azonban néhány nappal később megismételte ajánlatát, de most már Angliára és Franciaországra is kiterjesztette. A válasz az angol és francia kormányok részéről is nemleges volt. Ki veszi át a vezetőszerepet? Az amerikai külpolitikát ma elsősorban a védekezés jellemzi. A küszöbön álló választási küzdelem kétségkívül a külpolitikában is éreztetni fogja hatását. Mindez könnyen megakadályozhatja azt, hogy az Egyesült Államok átvegye a kezdeményezést. Ezzel szemben felmerül a kérdés, hogy a Szovjetúunió képes lesz-e átvenni a vezetőszerepet? A Szovjetúnió gazdasági befogadóképessége szinte határtalan és ipari termelése rohamosan növekszik. Bár a hangsúlyt a fogyasztási cikkek rovására a katonai természetű nehéziparra helyezik, az új ötéves terv termelése lehetővé teszi a Szovjetúniónak, hogy orosz fegyverek és nehézipari cikkek ellenében egyiptomi gyapjút, burmai rizsét, vagy kubai cukrot importáljon. Bulganin és Krushchev távolkeleti körútja is a politikai tőkegyűjtés mellett a gazdasági offenzíva céljait szolgálta. A gazdaságilag elmaradt országoknak ígért szovjet segélyért a számlát azonban a szovjet rabállamok népe fogja megfizetni. Erre mutat az is, hogy a Szovjetúnió és a csatlós kormányok termelési terveit összhangba hozták, ami a Kreml gazdasági ellenőrzését is megerősíti. Természetesen a szovjet gazdasági offenziva céljaival a nyugat is tisztában van. A hidegháborút most főként gazdasági fronton vívják és ez a magyarázata annak is, hogy az amerikai kormány a külföldi segélyprogramul kibővítését és meghosszabbítását kérte a kongresszustól. Amerika és a szabad világ többi részének gazdasági ereje még mindig messze meghaladja a szovjetét, ezért nem valószínű, hogy a Szovjetúnió át tudná venni a vezetőszerepet. Tekintet nélkül arra, hogy melyik oldal kezébe kerül a kezdeményezés, kétségtelen, hogy a hidegháború gazdasági csatája a szabad világ győzelmével fog végződni. Marton András — 40 —
