Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)

1956-01-01 / 1-2. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

tett esetleg valami szerepe. Az utolsó és döntő lökést azonban a Simeon bolgár cár részéről felbiztatott besenyők pusztító támadása adta.

Elég az hozzá: mialatt a bolgárok a bizánciakkal, a németek pedig a morvákkal vívták elkeseredett küzdelmeiket, a magyarok körülbelül 12 év alatt befejezhették a honfoglalás művét és a Dunamedence egész Európát rémülettel eltöltő nagyszabású portyázó hadjáratok kiindulópontjává vált.

Itt még egyszer emlékeztetnem kell a hunok, avarok és dunai bolgárok történetére. Ez mintaszerűen mutatja a nyugat felé törő lovasnomádok sorslehetőségeit. Ugyanazon a területen, ahová a magyarok bejöttek, a hún birodalom Attila halála után teljesen szétesett és az avarok államát szétzúzta a nyugati keresztény karoling birodalom katonai ereje. A dunai bolgárok pedig, akik uralkodó rétegként telepedtek rá a szláv parasztokra, teljesen beolvadtak. Felmerül a kérdés, miért fordult a magyarok története egész más irányba és miért sikerült nekik, méghozzá egyedül nekik, olyan gyorsan csatlakozni nyugathoz és feladni régi életformájukat, anélkül, hogy elvesztették volna nyelvüket és népi egyéniségüket.

Az okok természetesen igen sokfélék. A döntő tényezőt azonban magában a magyarságban kell keresnünk. Erre szeretnék röviden rámutatni.

Az ősmagyarok az arabok, bizánciak és a Nyugat látókörében mint egy általában török jellegű, tipikus steppei nép tűntek fel. A bizánciak nem ok nélkül nevezték őket századokon át “Turkoi”-nak, vagyis törököknek. Majdnem valamennyi európai nép is egy, a forrásokból jól ismert bolgár-török nép neve alatt ismeri őket. Ugyanis az Ungar, Hungarus stb. az “onogur”-ból származik. Ez pedig tipikus török népnév, amely 10 “nyilat” vagy törzset jelent. Ez a megjelölés még arra az időre emlékeztet, amikor a magyarok elődei a Kubán-vidéken, a Kaukázustól északra az onogur néven ismert bolgár-török törzsszövetség tagjai voltak.

Az életmód és kultúra egységes jellege ellenére is a magyarok etnikailag még kevésbbé voltak egyöntetűek, mint a hunok, avarok és bolgárok. A különféle eredetű és természetű elemek keveredéséből a lovasnomádságnak zömét egy ugor csoport alkotta, amely valahol az Ural keleti oldalán eljutott az erdőövezetből a steppére, ott szükségképen áttért a lovasnomád életmódra és nagy mértékben hozzáidomult török környezetéhez. A pusztai élet ismert törvénye szerint számos török töredéket és később egész törzseket is felvett. Nyelvét azonban a finn-ugorokra jellemző konzervatívizmussal megőrizte és később is mindig a steppe szegélyét, az erdő és a puszta közti viszonylag vízdús és fában is gazdagabb sávot kedvelte, ahol az ugor korszak egyik legfontosabb ősfoglalkozását, a halászatot is tovább folytathatta. A hunok, avarok, besenyők és később a kunok is azonban a déli, a sivataggal határos száraz steppén át vonultak nyugat felé. A magyarok előszeretete a ligetes steppe iránt határozta meg mind a vándorlásnak ma már régészetileg is elég jól megállapítható útját, mind az új haza betelepítését. A főcsoport északkeletről a Vereckeihágón át jött és nem a Duna mentén, mint az avarok és valószínűleg a hunok is. A többség pedig nyugaton, a Dunántúlon telepedett meg.

— 24 —