Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
NÉMETH: Hét holland város Hága A közigazgatási központ. Városiasságért soha nem törte magát: plebejusi gőggel Európa legszebb falujának nevezi magát, noha a “Binnenhof” várkastélyára, ahol a királynő olvassa fel évi üzenetét, s múzeumára bármely más város büszke lehetne. Itt van a tornyos, szélkakasos Békepalota, számtalan diplomáciai megbeszélés székhelye. A diplomatákat leszámítva, Hága lakossága túlnyomórészt hivatalnokokból áll, akik igen művelt és finom emberek, a burgonyát hegedűtokban viszik haza, nyújtott, ingadozó felsőtesttel, mint a boldogtalan művészek. Rotterdam Innen indult Erasmus türelmes individualizmusával, akit a polgárság határozatban rótt meg, hogy nem elég rotterdami. A konjunktúra és a humanizmus akkor még hadilábon álltak egymással, csak később olvadtak össze, gyakorlati és segítő emberszeretetté. A Maas torkolatánál fekvő kikötőváros az átmenő kereskedelemből él — a folyó uszályainak tartalmát itt rakják át a nagy teherhajókra. Dokkok, raktárak, hajóstársaságok irodái töltik meg a kikötőnegyedet. A sétahajó két óra alatt végigfuvaroz a kikötő látnivalói között. Hajókat látunk, köztük a világ minden nemzete képviselve van, finn hajó az izraeli mellett, török félhold, francia trikolor és az angol Union Jack váltakoznak. A szénrakodóknál hegyeket látunk, melyeket vájárok és csillések csapatai szabadítottak ki a föld alól. A lebukó nap veressé teszi az öböl hullámait, a füstölgő hajókéményeket, a szénhegyeket. Sós levegő csap az arcunkba. Előttünk a végtelen óceán, a gőzhajós, az orkános, a fehér városoktól övezett. A nagyvilág kapujában állunk. A hajó inog. Lassan fordulunk visszafelé. Amsterdam A XVII., az arany évszázad gyermeke. Akkor épültek kapúi patríciusházai, akkor kezdődött meg a kereskedelmi társulatok és gyémántcsiszoló műhelyek aranykora, mikor Bocskai hajdúi csákányt forgatva űzték a plundrás németet sanyargatott, felperzselt, árva hazánkból. Itt csak szaporodtak a csatornák gyűrűi, gyűjtöttek a patríciusok, Rembrandt festett, s Vondel, a holland Shakespeare drámáin dolgozott. A város azóta is kettős képet mutat: füstölögnek a teherhajók, daruk százai markolnak belsejükbe, nyüzsögnek a raktárházak a csatornák mentén, a börze feketélik az emberektől. De a múzeumban Rembrandt Éjjeli Őrsége, Vermeer Delftje, Breughel, Jan Steen, Frans Hals. Flamandok és hollandusok, kísérteties reálizmus, misztikus egyszerűség, kristályos melankólia. Két egyeteme van Amsterdamnak: a városi és a szigorú kálvinista egyetem. — Koncertterem, ahova a világ első zenészei járnak vendégszerepelni. A belváros útcái szűkek, a kirakatok éppoly öntudattal kínálják tolakodóan ízléses tartalmukat, mint a Váci-utcában. Az este itt is ezer fénytől világos, tele kávéházakkal, mozikkal, zenés kabarékkal. Utoljára hagytam Amsterdamot, talán mert a legjobban a szivünkhöz nőtt. Ő pótolja nekünk Budapestet. 145 —
